Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

teztek, minden különösebb logika nélkül. A hiányok részben egyáltalán nem, részben pedig igen szűkösen pótolhatók. A levéltár tehát mai alakjában csak csonkja annak az iratanyagnak, amelyet az előzőkben ismertetett kormányszervek működésük során létrehoztak. JEGYZETEK I Sz:S. 437. o. Ezért a thesaurariusnak általában jelen kellett lennie a Gubernium ülésein, s a tanácsnak sessiója egy bizonyos részét kincstári ügyek tárgyalására kellett fordítania. 2

Sz:S. 435. o. 3 A bányaügyi inspectornak 1694-ben már csak sóügyi hatásköre volt; Apor thesaurarius 1696-i instructiójában pedig már külön sóügyi, ill. ércbánya-felügyelőről történik említés. Feltehető az is, hogy a szöveg ,,Praefectos"-a elírás, s a fiscalis jószágok és a tizedek igazgatását egy és ugyanaz a praefectus látta el. 4 E tisztségek megüresedéséről a Guberniumnak tartozott jelentéssel; az tett aztán (a thesaurarius közreműködésével) javaslatot az udvarnak az utód kinevezése tárgyában. 5 Apor azonban (titkára és kis irodája segítségével) feltehetően elsősorban maga látta el a kincstári ügyek intézését. 6 Az 1693-i instructio értelmében ezekre a tisztségekre a kincstartó állított (a Gubernium közreműködése nélkül) megfelelő egyéneket. Az új utasítás 6. pontja szerint a thesaurarius az ilyen esetekben felterjesztéssel tartozott élni az Udvari Kamarához, három személyt ajánlva a tisztségre. Csak akkor volt joga önállóan intézkedni, ha az ügy nem tűrt halasztást; ilyenkor azonban haladéktalanul jelentést kellett tennie a kinevezésről az Udvari Kamarának, elvárva annak utólagos megerősítését. 7 A katonaságnak szolgáltatandó portiók és más hadi subsidiumok dolgába a thesaurarius csak annyiban folyt be, hogy átvette a Guberniumtól a commissariusok nyugtáit, kicserélte azokat az udvari fizetőhivatal quetantiáira, s átadta ezeket a Guberniumnak. 8 Az instructiót 1. F 127. 5. 9 Az instructio kiadva: S:B. V. 610—622. o. 10 Az instructiót 1. S:B. V. 586—593. o. II A rendeletet 1. S:B. V. 623-648. o. 12 Feltehetően 1701-bŐl való a kincstári jövedelmek generális perceptorának utasítása. 1702 augusztusában pedig egymást követik az ércbányainspector (Köleséry), az arany váltó és a sóbányászati személyzet részére kiadott utasítások. 13 F 200. 1706:12. 14 F 46. 1706:156. 15 E tisztségek viselőjének feladata az összes erdélyi sóbányák ellenőrzése volt; amellett perceptorként maga is egy bánya vezetését látta el. 16 Ha ily intézkedésre volt szükség, a biztos a főhad iparán csnoknak tett jelentést az ügyről, s formailag az nevezte ki stb. a javasoltakat. 17 Az 1708. szeptember 20-án kelt instructiót 1. S:B. V. 804—817. o. 18 A római katolikusok közül Haller Györgyöt, a volt kuruc generális Mikes Mihályt és Komis Istvánt jelölték; a reformátusok közül Teleki Lászlót, Wesselényi Istvánt (a Deputatio elnökét, majd statuum praesest s élete végén a Gubernium elnökét) és Bethlen Lászlót; az unitáriusok sorából Bíró Sámuelt, Simon Mihályt és Dániel Ferencet. (F 46. 1713:83.) 19 A cameralia mixta vonatkozású jelentéseket a főhadiparancsnok kancelláriáján készítették el, s a főhadiparancsnok, valamint a repraesentans írta alá őket. A jelentést két példányban expediálták: az Udvari Haditanácshoz és az Udvari Kamarához. Ha a két jelentéstevő fél közt véleménykülönbség forgott fenn, az eltéréseket fel kellett tüntetni a jelentésben. 20 A Bankalitát 1714. december 14-én jött létre, császári resolutio eredményeképpen. Ez az állami bank jellegű intézmény volt hivatva biztosítani a szükséges állami hiteleket. Rá hárult a birodalom egész pénztárügyének ellenőrzése és a számvétel