Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
A kincstári országos hatóságok működésének ismertetése után levéltáraik sorsának rövid ismertetésére kerítünk sort. Ebből a szempontból határozott különbséget tehetünk az 1851 előtti hatóságok levéltárai és fondjai, az ezekhez csapódott kisebb állagok és a Finanzlandesdirection iratanyaga közt. Az elsőt a gyakorlat egyetlen nagy, tagolt levéltárként kezelte (az „Acta Generalia" pl. válogatás is Béldi vezetésével, minthogy Mikó Kolozsvárott maradt, a császári oldalon ugyancsak továbbműködő Gubernium élén. 1849. március 11-én Bem felszabadította Szebent, s sor kerülhetett a Thesaurariatusnak azóta több ízben is elrendelt feloszlatására. Az erdélyi kincstári igazgatást a magyar kormány ideiglenes országos hatóságai vették át. Csak a szabadságharc bukásával állt vissza a Thesaurariatus. Közvetlenül az 1849 nyarán Erdélybe nyomuló csapatok mögött, 1849 júliusában Eder Károly, a kincstartóság egyetlen tanácsosa, aki Szeben márciusi bevételekor nem menekült el (betegen feküdt Bem seregének megérkezésekor), s aki a Thesaurariatus Szebenben, korábbi formájukban meghagyott részlegeinek volt a vezetője a magyar kormány uralma idején, a császári biztos utasítására megkezdte a Thesaurariatus újjászervezését. A munkát ugyan félbeszakította egy újabb futás (Bem ti. még egyszer elfoglalta Szebent), de ezután a kincstartóság zavartalanul működhetett. Elére Mikó helyettese, Béldi György került. 1850-ben azonban a kincstartóság is áldozatául esett a birodalom igazgatási apparátusa általános átszervezésének. Az 1850. szeptember 8-i uralkodói elhatározás értelmében (amelyet a pénzügyminiszter 1850. október 1-én rendeletileg tett közzé) a Thesaurariatus helyébe a birodalom többi részeinek mintájára országos pénz ügy igazgatóság lépett („siebenbürgische Finanz-Landesdireotion" névvel). Az új hatóság feladatköre jócskán megváltozott a kincstartóságéhoz képest. Annak régi hatásköréből csak a kincstári birtokok igazgatása maradt meg utódja kezén (s ehhez még az alapítványi birtokok igazgatása is), továbbá a pénzügy igazgatási vonatkozású pénztári ügyek; emellé azonban elnyerte a közvetett adók igazgatásának és a pénzügyőrség irányításának hatáskörét is. (Az egyenes adók igazgatását további intézkedésig az országos főbiztosságnak kellett végeznie.) Az országos pénz ügyigazgatóság közvetlenül a birodalmi pénzügyminisztérium alá volt rendelve. Élén (miniszteri tanácsosi rangban) a pénz ügy igazgató állt; mellette pénzügyi főtanácsosok és tanácsosok, továbbá megfelelő fogalmazói kar látták el az ügyek intézését. A rendelet az országos pénzügyigazgatási szervek közt közbülső hatóságokként négy körzeti pénzügyigazgatóság (Finanzbezirksdirectionok) felállítását írta elő. Ezek az országos igazgatóság alá voltak rendelve. 86 1851. február 28-án újabb uralkodói elhatározás hatra emelte a körzeti igazgatóságok számát; ezeket Szebenben, Szászvároson, Kolozsvárott, Besztercén, Marosvásárhelyt és Brassóban helyezték el. A döntést az év június 29-én pénzügyminiszteri rendelet adta hírül. Ez egyben közölte azt is, hogy az országos pénz ügy igazgatóság és a hat körzeti szerv 1851. július 1-én kezdje meg munkáját. 87 (Minthogy az abszolutizmuskori erdélyi pénz ügy igazgatási szervek 1852 utáni iratanyagából jelentéktelen töredék maradt meg, a hatóságok további történetének ismertetését nem tartottuk feladatunknak.)
