Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

ság Zalatnán maradt, a kincstartó pedig Kolozsvárott székelt. A thesaurarius tulajdonképpen csak a postabontást végezte el az udvar bánya- és pénz verésügyi rendeleteinél. S minthogy az Udvari Kamarának a rendelet értelmében jogában állt sürgős esetekben közvetlenül a főigazgatósághoz küldeni rendelkezéseit (mindenesetre úgy, hogy másolataikat pro notitiae statu megküldte a thesaurariusnak is), lehetőség volt teljes megkerülésére is. A főigazgatóság felterjesztette hozzá jegyzőkönyveit s „betekintésre" meg aláírásra az Udvari Kamarának tett jelentéseit. Igaz, volt közvetlen ellenőrzési joga is a kincstartónak. Negyedévente nyolc napot Zalatnán kellett töltenie; ilyenkor elnökölt a főigazgatóság ülésein. (Természetesen ezenkívül is fölkereshette a főigazgatóság székhelyét.)

69 Még jó másfél év volt szükséges a Thesaurariatus in Montanisticis et Monetariis teljes visszaállításához. A bánya- és pénzverésügyi kincstartóságot újjászervező decretum 1796. augusztus 27-én kelt. A zalatnai főigazgatóság megszűnt; személyzetét a visszaállított hatóság vette át. Hatásköréből a sóbányák igazgatása visszakerült a Cameraliához.

70 A restitutiós folyamat ezzel még nem állt meg. Hátra volt még a kincstartóság visszaköltöztetése Szebenbe. Az udvar a visszaköltöztetéssel egyben végleg elválasztotta a Guberniumot (amely Kolozsvárott maradt) a Thesaurariatustól.

71 Most kellett hogy megtörténjék a Gubernium in Politicis et Cameralibus iratanyagának kettéválasztása is.

72 A restitutiós időszaknak még egy mozzanatára kell kitérnünk: az 1795-i ügyintézésireformra. Az átalakítás Bethlen József, a Bánffy Farkast felváltó új thesaurarius

73 nevéhez fűződik. Az 1795. május 15-i elnöki propositio a következő rendelkezéseket javasolja: 1. az iktatás munkájának megkönnyítésére rendelkezni kell az alsó hatóságokhoz, hogy egy jelentésükben csak egy tárgyról emlékezzenek meg, s a jelentés hátán kivonatosan tüntessék fel tartalmát. 2. A referensek előjegyzést vezessenek az alárendelt hatóságoktól esedékes határidős jelentésekről, hogy ennek alapján rendszeresen történhessék meg az elkésettek sürgetése. 3. Az ún. currens ügyeket a tanácsosok soron kívül, a tanácsban való bemutatás nélkül intézzék s adják át az elintézésfogalmazvány elkészítésére a referensnek. 4. A registratura gondoskodjék arról, hogy a Thesaurariatus tanácsának törvénytárak, harmincadkimutatások, Normalia-gyűjtemények álljanak rendelkezésére. 5. A tanácsülési jegyzőkönyvek tisztázásának munkáját az iktatóhivatal veszi át. 6. Az elnöki supperrevisio alkalmával érdemben megváltoztatott elintézésfogalmazványok az ülésjegyz őköny vek tisztázása előtt visszaküldendők a referensekhez, hogy a tanácsülési határozatnál bevezethesse a javítást. 7. A cancellarián jelenléti ív vezetendő. 8. Mind a Thesaurariatus, mind az alsóbb kincstári hatóságok tisztviselői csak a kincstartó, ill. hivataluk vezetőjének engedélyével távozhatnak hatóságuk székhelyénél 12 óra járásnál nagyobb távolságra.

74 * A vissazaállított időszak lezajlásától 1848-ig a Thesaurariatus életéből csak két mozzanat érdemel részletes ismertetést: a két Thesaurariatus 1811-i egyesítése és a vele együtt lezajlott ügyviteli reform, valamint az ügyintézés 1838-i (Mednyánszky-féle) szabályozása. Az egyesítés kezdete 1810-re nyúlik vissza. Az év október 16-án folyt le a Thesaurariatus két testületének közös tanácskozása az ügyben. Az ülés jegyzőkönyvé-