Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

iratanyaga a Cameralia tói. A továbbiakban ezért a bánya- és pénz verésügyi igazgatás területén beállott változásokat csak sommásan fogjuk érinteni; bővebben csak oly esetekben, amikor a Cameralia-igazgatást is érintő szervezeti vagy hatásköri változás következik be. 1768-cal kezdődőleg azután éveken keresztül szabályozások egész sora történt az erdélyi kincstári igazgatásban. Az első lépés a bányaigazgatóság átszervezése bánya-főigazgatósággá; ezt az 1768. március 14-i udvari kamarai rendelet adta hírül. A főigazgatóság élére a thesaurarius került; mellette azonban (az ügyek tényleges irányítójaként) osztrák bányatiszt állt assistensként.

47 Az év május 2-án újabb decretum a Thesaurariatus in Cameralibus működésében hozott lényeges változást. A rendelet értelmében ennél a hatóságnál is (a bányaigazgatási szerveknél már 1764 óta) „nach dem Beispiel anderer Lánderstellen" tanácsüléseken kellett megvitatni a szerv által intézendő ügyeket, s ehhez referensrendszert kellett létrehozni,

48 1768 végén következett be a Thesaurariatusnak országos kormányhatóság rangra emelése.

49 Az új dicasterium helyzetét az udvar a következőképpen szabályozta: ami a hatóság helyét illeti az erdélyi kormányszervek rangrendjében, a Guberniumot továbbra is elsőség illeti meg vele szemben. A királyi táblát azonban megelőzte a rangsorban. Az ezzel kapcsolatos félreértések elkerülése végett a Thesaurariatus korábbi assistensei tanácsosi rangot nyertek. Meghatározta a rescriptum a Thesaurariatus különböző hatóságokkal való levelezésének módját is. A Guberniumnak küldött átiratai „Ex Consilio Regii Thesaurariatus" jelzéssel és az expediens titkár aláírásával voltak ellátva; a Főkormányszék hasonló eljárásra volt kötelezve vele szemben. A törvényhatóságokkal és helységekkel, valamint a szász natióval a kincstartóság tisztán Cameralia- és fiscalis ügyekben közvetlenül levelezett; mixta-ügyekben a Guberniumon keresztül kellett ezt lebonyolítania.

50 A Thesaurariatus hatáskörének, működésének új rendezése azonban még hátra volt. Az udvarnak mindenesetre kapóra jött, hogy Bornemissza Ignác (1746 óta a thesaurariusi tisztség viselője) 1769 tavaszán „viam universae carnis incessit" — ahogy a Gubernium 1769. március 16-án jelentette róla a királynőnek.

51 A megüresedett tisztségbe nem erdélyit állított, hanem (Thesaurariatus Offieii administratori minőségben) Ludwig Clary-Aldringent küldte az erdélyi kincstári igazgatás élére. Az administrator 1770. január 20-án terjedelmes instructiót kapott. Az új utasítás mindenesetre kevesebbet nyújtott a hatóság működésére nézve, mint várható lett volna. Szabályozta a Thesaurariatus alárendeltségi viszonyát: felettes hatósága az Udvari Kamara; Cameralia-ügyekben nem fogadhatott el mástól rendeleteket. A hatóság hatáskörére nézve keveset találunk az utasításban. Inkább általános felderítés homályos körvonalai bontakoznak ki ezekből az intézkedésekből (alárendelt hivatalok meglátogatása, utasítások felülvizsgálata, latens kincstári jogok felkutatása, kiváltságok felülvizsgálata, zálogos jószágok ügyei, confiscatiók, csempészeti ügyekben eljárás), mintsem hatásköri szabályzat. Bővebben tárgyalja a hatóság működését. A Thesaurariatus tanácsa 1768 tavaszán váltotta fel a kezdettől meglévő laza formát, az assistensek (a felettes udvari hatóság megbízottja és mindig annyi a többiek közül, ahány éppen kéznél volt) concursusát. Most az instructio előírta, hogy a tanács hetente egyszer, vagy ha a szükség úgy kívánná, többször is tartson üléseket. Az elnökletet ezekben a thesaurarius (vagy az őt helyettesítő administrator), akadályoztatása esetén pedig a rangidős tanácsos lássa el. A tanácsban a megfelelően előkészített