Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

A következő változás az igazgatásban az 1750-i reform. A rendezés lényege az inspectori hálózat teljes megszüntetése volt. Az 1750. június 22-i rescriptum indítékául Dietterich egy tervezete szolgált. A volt interimalis director, aki Bornemissza thesaurariatusi kinevezése óta ismét a „tanácsadói" tisztet töltötte be a kincstartó mellett, azaz lényegében irányította az erdélyi országos kincstári igazgatást, „in seiner lezteren anwesenheit allhier" (ti. az udvarban) nyújtotta be javaslatát a királynőnek, aki a Hofdeputation in Bannaticis, Transylvanicis et Illyricis ülésén vitattatta meg, a terv készítőjének bevonásával. A sóügyet az udvar már korábban közvetlenül a thesaurarius intézésébe adta át. Most sor került a többi inspectoratusra is. A harmincadfelügyelőség funkcióit részben maga a Thesaurariatus vette át, részben az újonnan szervezett négy főharmincadhivatal: a kolozsvári, dévai, szebeni és brassói.

39 A sókamarai gazdaságok külön felügyelősége is megszűnt, a gazdaságok csekély jövedelme nem indokolta fenntartását. A sókamarai gazdaságok ellenőrzését valamelyik gazdaság ispánjának kellett átvennie, provisori rangban. A tizedbér let-inspectoratus szintén feloszlott. A fisco-Apafiana jószágok igazgatása is megváltozott: az új rendezés értelmében két főprovisor látta el ezt a munkát (egyikük Fogarason, másikuk Radnóton székelt).

40 Az új évtized által hozott első nagyobb változás az erdélyi kincstári igazgatás terén az erdélyi Cameralia-igazgatás kiválása a Kolowrat-féle bizottság hatásköréből és átadása a bánya- és pénzverésügyi udvari kollégiumnak. 1751. nyarán, Kolowrat halála után, a Hofdeputation in Bannaticis, Transylvanicis et Illyriois vezetését Königsegg-Erps, a bánya- és pénzverésügyi kollégium elnöke vette át. Az ő javaslatára történt az év őszén a Deputation hatáskörének átalakítása. Az erdélyi ügyek (a vallási unió dolga kivételével) kiváltak a Hofdeputation hatásköréből; az ettől kezdve a Hofdeputation in Bannaticis et Illyricis nevet viselte. A Cameraliát a Hofkollegium vette át.

41 Ezzel azonban még korántsem zárult le az erdélyi kincstári igazgatás ügykörének vándorút ja az udvari hatóságoknál. 1755. március 1-én Königsegg-Erps a bánya- és pénzverésügyi kollégium elnöksége mellé átvette az Udvari Kamaráét is. Egyidejűleg a Kollégium átadta az Udvari Kamarának az erdélyi Cameralia intézését.

42 1757. január 14-ével pedig a bánya- és pénzverésügy a Directorium in Publicis et Cameralibus hatáskörébe került; a kollégium mint a Directorium alá tartozó udvari bizottság működött tovább. Ugyanakkor az erdélyi Cameralia intézését is a Directorium vette át.

43 A bánya- és pénzverésügy kérdésének rendezése azonban rövid életűnek bizonyult: 1758 nyarán az ügykört a Ministerial-bancodeputationéhoz csatolták hozzá.

44 Végül 1760 januárjában állt vissza az 1744 előtti állapot: mind a bánya-és pénzverésügy, mind az erdélyi Cameralia intézését az Udvari Kamara vette át.

45 Az erdélyi országos kincstári igazgatás területén (kisebb változásoktól eltekintve) 1764-ig nem került sor nagyobb átalakulásra. Az akkor történtek indítóoka most már nem a birodalmi igazgatás változásaiban keresendő. Az átalakítást az erdélyi bányaigazgatás területén végzett vizsgálat előzte meg. Az eredmény az erdélyi bányaügyi igazgatóság létrehozása. Az új szerv alá volt rendelve ugyan a thesaurariusnak, de ez csak saját személyére nézve kapta meg ezt a felügyeleti jogot. Az igazgatóság élére osztrák bányatisztviselő került.

46 A hatóság székhelye Zalatna. A bányaigazgatóság felállításának az ad különös jelentőséget számunkra, hogy (a rendkívül csonka iratanyagból és későbbi utalásokból megítélhetően) ettől kezdődőleg vált külön a Montanistica et Monetaria