Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

ERDÉLYI KINCSTÁRI LEVÉLTÁR BEVEZETÉS E levéltár számos országos kincstári hatóság, továbbá több egyéb jellegű kincstári szerv egykori irattárából és levéltárából tevődik össze. A számos egymást váltó erdélyi országos kincstári hatóságnak nem szorosan ezek történetét követve tagozódó levéltárai és fond jai mellé még több olyan fond is járul — rendkívüli bizottságok stb. iratai —, amelyek valamely úton az országos kincstári hatóságok levéltárába kerültek. * Mint már más helyütt kifejtettük, a Diploma Leopoldinum alapján megszervezett erdélyi kormányzótanács, a Gubernium kezdetben felölelte a feudális igazgatás mindhárom ágát; a kincstári igazgatást is. Az ország rangban negyedik sarkalatos tisztségének viselője, a thesaurarius (kincstartó), a kincstári igazgatás országos irányítója tagja volt a kormányzótanácsnak; 1693. április 29-én, a többi kardinális tisztség viselőivel egyszerre kelt utasítása szerint a Gubernium tudta és beleegyezése nélkül nem állt jogában intézkedni, aminthogy a tanács sem hozhatott határozatot kincstári ügyekben az ő távollétében.

1 Teendőiről instructiója meglehetősen keveset tartalmazott. A kincstári igazgatás későbbi értelmében vett feladatkörén túl a fejedelmi korszak hagyományának folytatásaként az ő tiszte volt eljárni az adó begyűjtésében is.

2 Az igazgatást a fejedelmi korszak apparátusától örökölt négy főtiszt: a bányaügyi és harmincadfelügyelő, továbbá a fiscalis jószágok praefectusa és a tizedpraefectus

3 segítségével végezte.

4 Ezt az utasítást módosította az első thesaurarius, Haller János helyébe lépő Apor István 1696. március 11-i instructiójának néhány rendelkezése. Az Apornak adott utasítás már kifejezetten az erdélyi kincstári igazgatásnak az Udvari Kamarának való alárendeltségéről beszél. A thesaurarius évi számadással tartozott az Udvari Kamarának. A bányaművelési stb. beruházások dolgában is annak kellett véleményes jelentést tennie. Az új instructio értelmében a kincstartó a korábbinál némileg függetlenebbé vált a Guberniumtól. A tisztán gazdasági vonatkozású kincstári ügyek igazgatását (számadás kötelezettségével) maga látta el. A mixtákban azonban (ahol a gazdasági vonatkozások bíráskodásiakkal, közigazgatásiakkal, katonaiakkal vagy magánjogiakkal keveredtek) a Gubernium döntött (amelynek a kincstartó természetesen továbbra is tagja maradt). A thesaurarius irányítása alatt az utasítás szerint egy (mindenesetre még nem állandó) tanács volt kialakítandó a fiscalis directorból, a fiscalis procuratorból, a két Ordinarius exactorból, a sóbánya-felügyelőből, a harmincadinspectorból, az arany- (és egyéb nemesfém-) bányák inspectorából s végül a kincstári jószágok praefectusából.

5 A többi módosítás közül említést érdemel még a thesaurarius hatáskörének meg-