Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

szorítása az alsóbb kincstári tisztek kinevezése terén,

8 az adóigazgatási tevékenységre vonatkozó intézkedések kiegészítése

7 s a viszonylag bő előírások a kincstári jogok védelmére nézve; köztük, az 1699-ben bekövetkezendők árnyékát előre vetve, a fejedelmi birtok-, tized- és tizedbérlet-adományok felülvizsgálatára vonatkozó intézkedések.

8 Az udvarnak ugyanis komoly oka volt arra, hogy erélyesen belenyúljon az erdélyi kincstári igazgatás zűrzavarába; abba az összevisszaságba, amelyet a Diploma Leopoldinum után az erdélyi rendek nyugton tartására egy ideig még maga is növelt a kincstári jószágok bérbe adásával. Nem szánt hosszú életet a Thesaurariatusnak. 1699-ig, a karlócai békéig azonban nem kockáztathatott nagyobb politikai fontosságú változtatásokat a veszélyeztetett helyen fekvő Erdélyben. Akkor azonban Cameratica Commissiót küldött Erdélybe. Thavonathnak, a szepesi kamara praefectusának (aki a bizottságnak kiküldésekor vezetője volt) kettős instructiót adott az udvar június 30-i és július 30-i kelettel. Kezdjük az ismertetést a második, titkosnak tekinthető utasítással. Bécs kézbe kívánta venni az erdélyi kincstári igazgatást, de ehhez alapos tájékozódásra volt szüksége. Számba kellett vennie az erdélyi kincstári jövedelmeket, amelyek ekkor a főurak kezén voltak. Nyilvános vizsgálat tartására nem volt mód; így egyéb eszközökhöz kellett nyúlni, mindenesetre sine strepitu járva el. Az utasítás részletesen foglalkozott a biztosok teendőivel a kincstári igazgatás egyes ágaiban. A sóügyek terén kötelességük volt felülvizsgálni a sóbányaművelést; ellenőrizniök kellett a sóvágók fizetésének módját s a só értékesítését. Foglalkozniuk kellett a marosi sóhajózással s azzal a kérdéssel, hogy lehetséges-e a Szamoson is újra megindítani a sószállítást. Ha a sóügyi igazgatás terén a biztosoknak Aporral és Száva Mihállyal, a sóbányák inspectora val gyűlt meg a bajuk (akiket mint ez ügyek illetékes intézőit meg kellett kérdezzenek, de akikről az udvarban tudott dolog volt, hogy az első maga is érdekelt a Becsempészésben, a második pedig hirtelen szedte meg magát), a karmincadigazgatáshsin magával Bánffy gubernátorral és ismét csak Aporral, a harmincadok bérlőivel. Az instructio összeállítói előtt nem volt titok, hogy a harmincadjövedelmek többszörösen múlják felül a bérösszeget. A biztosoknak ezért képet kellett alkotniok arról, hogy hol vannak Erdélyben harmincadhelyek, s milyen harmincadot szednek. A tizedjövedelmek vonatkozásában a tizedigazgatás módjának felderítése volt a biztosok feladata s ezt követőleg javaslattétel az igazgatás módjára nézve. A kincstári birtokok dolgában az udvar az egész Guberniummal találta szembe magát. A gyulafehérvári uradalom (az egykori püspöki jószág) jövedelme már amúgy is a tanács javadalmazására szolgált; a Gubernium azonban már azzal a kéréssel is fordult az udvarhoz, hogy ossza szét köztük a nota infidelitatis útján a kincstárra háramló birtokokat. A biztosoknak utasításuk értelmében arról kellett tájékozódniuk, hogy mi e birtokok értéke, jövedelme, s hogy köteles-e a király eladományozni ezeket. Végül tájékozódni kívánt arról, hogy milyen hangulatot keltene a birtokproductiók megkezdése. A Commissio további teendői közé tartozott az egyéb — szokásos vagy már feledésbe ment — kincstári jövedelmek (vigesimák, quinquagesima nobilium, census saxonum, signatura boum, luteránus papok taxa confirmationisa) állapotának felderítése, a kereskedelem helyzetének megvizsgálása, a külkereskedelem lehető növelése s a fejedelmek által református egyházi személyek részére tett alapítványok dolgával való foglalkozás.

9 A bány

cues pénzverésügyre nézve külön utasítást kapott a bizottság. Thavonathnak e vo-