Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

téseinek, e) az egyes törvényhatóságok évi status activusainak, ill. passivusának, f) a bérbe adott szász javak bérleti szerződéseinek ellenőrzése. Lényegesen kisebb feladatkört látott el az osztály párja, a magyar majorsági osztály (Departamentum Allodiale Hungaricum); az a) a, magyar városok és falvak 1785 utáni számadásai, b) a félévi katonai kvártélyszámadások, c) a bérleti szerződések felülvizsgálatát látta el, d) kimutatásokat készített a status activuset passivusokról. Végül a registratura irodaszer-ellátási ügyekkel, lajstromozással, iktató-, kiadói, posta-, láttamozási könyvek készítésével, tisztázási munkákkal, valamint transmigrans-ügyekkel, ezekről a Guberniumnak jelentések tételével, az ártabellákból félévi kivonatok készítésével foglalkozott. A személyzet 1742 óta az öt és félszeresére nőtt: a pénztárügyi osztályon tizenhat, az adóügyin kilenc, a szász, ill. magyar majorságin tizenkét, ill. három, a regestraturán négy személy dolgozott. Az országos főszámvevőség szervezete, egyes ügyosztályainak feladatköre a 18. század vége és 1848 közt már kevés jelentős változáson ment át. Az 1799-ben fennálló ügyosztályokhoz még egy csatlakozott: 1818-ban a korábbi gyámság-és gondnokságügyi számvevőség (Exactoratus Pupillaris) beleolvadt az országos főszámvevőségbe, s mint gyámság- és gondnokságügyi osztály (Departamentum Pupillare) működött tovább. Ez az osztály kettős feladatkört látott el. Szorosabban vett gyámság- és gondnokságügyi feladatköre az árvák, gyámság és gondnokság alatt álló személyek vagyoni és személyi ügyeinek ellenőrzése az egész országban. A törvényhatóságok évi pupillaris conscriptiókat terjesztettek fel hozzá megvizsgálásra. Az osztály vizsgálta felül az árvák, gyámság és gondnokság alatt állók javainak leltárait, összeírásait, okmányaik jegyzékeit, osztályleveleit, bérleti szerződéseit, zálogleveleit, adásvételi szerződéseit. Feljegyzési könyveket vezetett gyámok kinevezéséről és megerősítéséről; elszámoltatta a gyámokat a 100 Ft-nál nagyobb évi jövedelmekről. Hozzá tartoztak az árvaszékek fundusainak, bíráinak ügyei. A törvényhatósági perceptorok hozzá terjesztették fel az ínség- és koldulási alap számadásait. Feladatkörének másik részét egyes kórházak, szegényházak, a Theresianum-árvaház számadásainak felülvizsgálata teszik. A korábbi osztályok közül csak a pénztárügyi osztály feladatköre bővült erősebben: ez végezte az országos pénzalapok kezelésének ellenőrzését, hozzá kerültek a börtönelszámolások (épületfenntartási, rabtartási költségek), és vesztegzárállomásokkal kapcsolatos számvételi teendők is. A regestratura az 1830-as—40-es években a korábban is szokásos piaci ártáblázatok mellett az építőipari árak és bérek kimutatásait is gyűjtötte. Az országos főszámvevőség mint a Gubernium alá rendelt országos hatóság azzal együtt szűnt meg 1849 elején. 1849-ben külön számvevő bizottság működött Erdélyben (1. az 1849-i erdélyi magyar hatóságok levéltárának ismertetését). Az 1849 és 1861 közti időszak számvevőségi szerveinek részletes történetével itt nem foglalkozunk; csak egy átmeneti jellegű szervről, a gyámság- és gondnokságügyi főbizottságról (Oberpupillarcommission) adunk ismertetést. Ez a szerv 1851 őszén, az új bírósági szervezet kialakulása kapcsán jött létre. A birodalmi igazságügyi minisztérium 1851. szeptember 11-i rendelete értelmében az erdélyi bírósági szervezet kialakításáig a körzeti bíróságok intézték alsó fokon a gyámsági és a gondnoksági ügyeket; a Guberniumnál függőben maradt ügyek intézése (és az alsóbb szervektől fellebbezett ügyek ellátása) a bizottság feladata lett;