Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

tőle a bírósági főbizottsághoz (Obergerichtscommission) nyílt fellebbezés. A bírósági főbizottság nevezte ki (a Militár- und Civilgouvernement-nal egyetértésben) az Oberpupillarcommission tagjait (elnöke Tompa Simon alszámvevő lett, rajta kívül öt személy volt tagja a bizottságnak). A szerv utasítása szerint átvette a volt Exactoratus Pupillarisnál és a korábbi törvényhatóságnál függőben levő Pupillaria-ügyeket; a korábbi törvények alapján látta el őket. Felderítést kellett végeznie az iránt: mely ügyek vannak függőben. Az évi 100 Ft jövedelmen felüli ügyek tartoztak hozzá (a kisebbeket az árvaszékek intézték). Az utasítás szerint a tőle az Obergerichtscommissionhoz fellebbezett ügyek onnan az Oberster Gerichts- und Cassationshofhoz voltak továbbvihetők. Az Oberpupillarcommission egészében véve a létrehozó rendelete és instructiója szerint működött; 1853-ban szűnt meg. Az 1849—1861-i korszak központi számvevőségi szervének, az államszámvevőségnek (Staatsbuchhaltung) levéltára oly töredékesen került a Magyar Országos Levéltárba, hogy történetének ismertetésétől itt el kell tekintenünk, annak ellenére is, hogy hatásköre az 1861—1862. években eléggé összefonódott a visszaállított főszámvevőségével, s a visszaállított szerv kezdeti hatásköri változásainak pontosabban látásához is szükséges volna az államszámvevőség működését is ismernünk. Az októberi diploma után ti. az Exactoratus Provinciális visszaállítására is sor került, ha ugyan még a Főkormányszékénél is lassabban. A Staatsbuchhaltung részletekben adta át neki azt a hatáskört, amit majd gyakorol: csak 1862 áprilisában vette át (a birodalmi főszámvevőszék az év március 7-i rendelete és az államszámvevőség ennek nyomán április 15-én a Főkormányszékhez tett felterjesztése s annak döntése alapján) az alapok, a kórházak, egyes iskolák számadásai, külföldön kezelt betegek közalapból kiutalt kezelési költségeiről készült elszámolások, a közigazgatási jellegű, kincstárilag nem dotált intézmények gyógyszerszámadásai, az oltást végző orvosok számadásai, a csendőri, beszállásolási, előfogat-, toloncszámadások, a katonai kórházak szálláspénz-számadásai, a körzeti útépítési számadások, egy alapítványi intézmény (a marosvásárhelyi Gecse Dániel-intézet) számadásai felülvizsgálatát és a népmozgalmi statisztikákkal kapcsolatos teendőket; a Főkormányszék az év május 12-én határozott úgy, hogy a törvényhatóságok működési költségszámadásait az államszámvevőség megvizsgálás után adja át láttamozásra a főszámvevőségnek, az is vizsgálja meg őket, s az esetleges szabálytalanságokat jelentse a Főkormányszéknek. A visszaállított főszámvevőség végleges szervezete, hatásköre 1863-ra alakult ki; az az évi munkakimutatások szerint a hatóság öt osztályból állt. Az /. osztály a,z országos járuléki pénzalap számadásait és pénztári naplóit, az ebből az alapból vagy majorsági pénztárakból fedezett út-, híd-, gát- stb. építések számadásait, az ily ügyekben keletkezett útiszámlákat, az évi adónyilvántartásokat vizsgálta meg, nyugdíjazási és letéti ügyekkel foglalkozott. A //. osztály foglalkozott a pénzalapok számadásaival általában (kivéve az országos járuléki pénzalapot és a Karolina-kórház, a szegények és koldusok pénzalapját és a himlőoltási alapot — ez utóbbit az oda befolyó díjakat illetően —), a költségvetéssel, pénztári hátralék-kimutatásokkal, vagyonkimutatásokkal, adópótlékügyekkel, számadási zárlatok, kölcsönök, kereskedelmi díj számlák ügyeivel, csendőrségi számadásokkal és más csendőri ügyekkel, beszállásolás, katonai fuvar, sorozás ügyeivel; hozzá tartoztak az ösztöndíjügyek, bizonyos egészségügyi számadások és tébolydai ügyek; az I. osztály korábbi hatásköréből átvette az útiszámlák ügyeit (kivéve a fentebb már emlí-