Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)
országi és erdélyi románok vallási és nemzeti ügyei a bizottság Illyrica-hatáskörébe tartoztak; ennek a későbbiek szempontjából lesz jelentősége. Az elkövetkező néhány év e hatóság tekintélyének emelkedése jegyében telt el: 1747-ben elnyerte az „Independentes Hoffmittel" rangját; neve ekkortól „Hofdeputation in Bannaticis, Transylvanicis et Illyricis". 1749-től saját segédhivatalai vannak és saját számvevősége. 25 Néhány év múlva a Hofdeputation majdnem teljesen eltűnt az erdélyi ügyek legfelsőbb irányításából. 1751-ben meghalt Kolowrat; a Hofdeputation elnökletét Kari Königsegg-Erps, az ötvenes években egyszerre egész sor udvari hatóság feje vette át. Rövid néhány hónappal a személyi változás után a Deputation erdélyi hatásköre majdnem teljesen megszűnik: Mária Terézia jelezte Königseggnek, hogy (az erdélyi Cameraliának a Bergkolleg — a birodalom bánya- és pénzverésügyeit irányító udvari hatóság — hatáskörébe utalása mellett) szívesen látná, ha az erdélyi Provinciába intézése a Hofdeputationtól az Erdélyi Udvari Kancelláriához kerülne át. Ez ti. a Kancellária rangjának emelését és a Hofdeputationtól való függésének lazítását jelentené, és ezzel eleget lehetne tenni az erdélyi rendek követeléseinek. Königsegg 1751. augusztus 22-én felségelőterjesztésben válaszolt a királynőnek. Lényegében egyetértett javaslataival: a Transylvanica váljon ki a Hofdeputation hatásköréből, s a Provincialiát vegye át az Erdélyi Udvari Kancellária (a Cameralia a Bergkolleg hatáskörébe került). Az erdélyi vallás- és országgyűlési ügyeket, a Kancellária fontosabb tisztségeit illetően a királynői döntés előtt még a Ministerialkonferenz is foglaljon állást az ügyben. A Hofdeputation (amely ettől kezdve a Hofdeputation in Bannaticis et Illyricis nevet kellett hogy viselje) területi illetékessége in Illyricis ne változzék. (Már rámutattunk: mit jelentett ez erdélyi vonatkozásban.) Részben ugyanezeket ismételte el Königsegg 1751. szeptember 12-i felségelőterjesztése. A döntést az 1751. szeptember 13-án Königsegghez intézett királynői kézirat jelentette; ez teljesen a Hofdeputation elnökének javaslatát tette magáévá. 26 A Hofdeputationnak az erdélyi románokat illető hatásköre változatlan maradt a szerv hatáskörének további csökkentésekor is (1755-ben ti. a Bannaticát is kiveszik hatásköréből). 27 Itt említendő meg, hogy Königsegg személy szerint továbbra is befolyással bírt az erdélyi ügyek intézésére: 1751 és 1757 közt ő referálta a Ministerialkonferenznél megtárgyalt erdélyi ügyeket. Lemondása után Uhlfeld főudvarmester vette át az „erdélyi miniszter" tisztét; az ő 1761-i leköszönése utáni kor e szempontból eléggé felderítetlen. Bizonytalan, hogy más minisztert megbíztak-e Erdély ügyeinek intézésével. (Egy ideig láthatólag Kaunitznak volt befolyása erre.) 28 Külön kérdést képez az erdélyi Commercialia legfelsőbb fokú intézése. A birodalom Commercialia-ügyeit legfelsőbb fokon intéző Universalcommerciendirectorium felállításakor (az 1746. április 6-i kézirattal történt) még nincs szó Erdély képviseletéről a hatóságnál (a Magyar Udvari Kancellária részéről Fekete tanácsos vett részt az üléseken; feltehető, hogy erdélyi ügyeket is ő referált); 29 1762-ben Pelzer (később az Erdélyi Udvari Kancellária tanácsosa) képviselte a Kancelláriát erdélyi ügyek commerciendirectoriumi tárgyalásán. 30 Ugyancsak hatott Erdély kormányzatának alakulására a Sanitátshofdeputation létrehozása 1753 januárjában. A korábbi alsó-ausztriai Sanitátskommission most birodalmi Hofdeputationná, a Birodalom egészségügyeinek legfőbb intézőjévé lépett elő.
