Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)
A kialakulás korszakának még egy mozzanatára kell felhívnunk a figyelmet. 1697-től kezdődően az erdélyi adóügy legfelsőbb intézése a birodalmi Deputation alá tartozott. 23 1699-1764 A kialakulás éveit követő majdnem félszázados időszak az Erdélyi Udvari Kancellária történetének legismeretlenebb periódusa. Szervezeti, hatásköri változásoknak nincs közvetlenül megállapítható nyoma; alá- és fölérendeltségi viszonyának változásairól is inkább csak általánosságban beszélhetünk (a Gubernium mai szembeni fölérendeltsége erősödött — az ti. a kialakulást követő években s még a nagy kuruc szabadságharc idején is hajlott arra, hogy csak postázó szervnek vagy agenturának tekintse felettesét, s bizonnyal csak lépésről lépésre engedett e téren —; felette viszont a Neoacquistica Commissio gyakorolt felügyeletet). Annál mozgalmasabb azután az 1740-es évekkel kezdődő időszak. Első helyen a Kancellária és a Gubernium (pontosabban a bécsi és az Erdélyben székelő kancellár) egymáshoz való viszonyának tisztázódását kell ismertetnünk. Mint elmondottuk: az 1695-i királyi instructio is csak alkancellárról beszél, s a „főkancellárnak", Bethlen Miklósnak bécsi tartózkodásakor jogában áll átvenni a Kancellária vezetését. Az Erdélyben székelő kancellár tisztét azonban Bethlen Miklós bukása után évtizedekig nem töltötték be. Végül is az 1735 utáni nagy erdélyi kormányhatósági reform során rendeződött ez a kérdés is: az Erdélyben működő kancellár „Cancellarius provinciális" címet nyert, s egyben — 1742. december 19-i utasítása értelmében — mintegy a Gubernium irodaigazgatójáénak megfelelő szerepkört (amellett mint a Gubernium tanácsosa, különböző referensi feladatokat is). Arról azonban most már formailag sincs szó, hogy az Erdélyben tartózkodó kancellár felettese lenne az udvarinak. Az Erdélyi Udvari Kancellária főségé a Gubernium felett mintegy közjogi formát is kapott. A második (sok tekintetben még felderítetlen) problémakör az Erdélyi Udvari Kancellária alárendeltségéé. Ebben a vonatkozásban a Mária Terézia uralkodása alatti nagy kormányzati reformok kavargása a Kancelláriát is kellett hogy érintse. Sorrendben az első, még tulajdonképpen nem a nagy reformsorozatba tartozó intézkedés a főudvarmesteri bíróság erdélyi perek revideálásában végzett munkájának szabályozása. Az 1742. december 24-i királynői elhatározás értelmében a bíróságot az egyes érintett kancelláriák erre kinevezett tagjai teszik; ha erdélyi ügy kerül oda, erdélyi kancelláriai tanácsost kell bevonni munkájába. 24 Az érdemi átalakítás munkája azonban csak 1745-tel indult meg. Az év július 24-én Mária Terézia feloszlatta a Neoacquistica Commissio-t, s helyébe egy csak a királynőtől függő, „mithin so mehrers autorisirte hofcommission"-t állít: a Hofcommission in Bannaticis, Transylvanicis et Illyricist, Ferdinánd Kolowrat elnökletével. Az 1745. december 12-i királynői kézirat értelmében az új udvari hatóság elnyerte a Neoacquistica Commissio erdélyi hatáskörét is: az Oeconomicát, Cameralét s az Udvari Kamara egyéb erdélyi hatásköreit, a bíráskodási ügykört (beleértve a fiscalis pereket is), az adóügyet, a Commercialiát, a szorosabban vett közigazgatást s a vallásügyet; az Erdélyi Udvari Kancelláriát azonban be kellett vonni munkájába. Az Erdélyi Udvari Kancellária tehát ugyanúgy befolyással bírt a bizottságnál tárgyalt erdélyi ügyek intézésére, mint más udvari hatóságok annak más hatásköreire. E ponton még egy dolgot kell megjegyeznünk: a magyar-
