Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

az adókivetést készen kapta a Gubernium tói, s ehhez képest intézte az assignatiókat. Feladata volt az egyes helységek értesítése a kivetésről és a behajtás sürgetése. A katonaság ellátása a korábbi regulamentumok alapján történt; az utasítás részletesen foglalkozott ennek egyes kérdéseivel. A restans szolgáltatások felhajtására csak a főbiztosság küldhetett ki executiót. Rendelkezéseket tartalmazott emellett az utasítás a katonaság visszaélései elleni védelmezésre s a lustratiókat illetően (ez utóbbiak ti. módot nyújtottak a lakosságnak panaszai előadására). Részletes szabályozást nyert az elszámolások (computusok) ügye is: a főbiztosságnak az adjunctus commissariusok (az egyes főbiztossági kerületek vezetői) computusai alapján összeállított számadását az Exactoratus Provinciális vizsgálta felül; a munka eredménye aztán az országgyűléshez, onnan az udvarhoz került. Ujabb nagyarányú rendezésre (több éves előzmények után) 1754 elején került sor. Az udvar a Commissariatica-igazgatás bajainak, szabálytalanságainak láttán Magyarországról küldött be (egy ideig csak helyettes) főbiztost Erdélybe, Bogáthi Pál (volt debreceni kerületi provinciális commissarius) személyében, egyidejűleg a Cassa Provinciális igazgatását is rábízva. (1754 júliusában Bogáthi formai függése is megszűnt az addigi főbiztostól, akit eltávolítottak tisztéből.) Az adóügy ilyen centralizálásának Bogáthi bukása vetett véget; 1760-ban (visszaélések miatt) eltávolították állásából. Még a tisztség újbóli végleges betöltése előtt került kiadásra az a királyi rescriptum (1760. július 25-én), amely elvileg is összekapcsolta a főbiztosi tisztséget a guberniumi tanácsossággal (Szatmár után a supremus commissariusok mintegy ad personam nyerték el azt a tisztséget), s egyben arra kötelezte a főbiztost, hogy hetente számoljon be munkájáról a FŐkormányszéknek. (Ez az utóbbi gyakorlat aztán rövidesen havi jelentéssé lazult, majd el is tűnt.) 1762-ben, a főcommissarius hivatalának újabb végleges betöltése-, kor új utasítással látták el a hatóságot. Ez (a biztosság szervezetén eszközölt változtatások mellett) írásba foglalta azt a korábbi gyakorlatot, hogy a kerületi biztosok közt kéthavi, a két főbiztos (a hadi és az országos) közt félévi computusok tartandók; ezek eredménye a Guberniumon át került az udvarhoz. 1772-ben bizonyos kollegiális ügyintézés jött létre a Commissariatusnál: legalább hetente ülések, ezen a főbiztosság három beosztott főtisztviselője (az itt működő adjunctus, a Cassa Provinciális főpénztárnoka és az újonnan létesített státusú assistens) referált a neki kiosztott ügykörbe tartozó exhibitumokról. Az 1786-i nagy kormányzati reform a Commissariatus életében is fontos esemény volt. Az 1786. január 23-i rescriptum megszüntetendőnek tartotta a hatóságot; a Gubernium egy tanácsosa kellett hogy intézze ügyeit, a főbiztos adjunctusait pedig (az egyes hadellátási kerületek élén álló biztosokat) az újonnan létrehozott kerületi biztosságok (ezek közigazgatási szervek voltak) mellé kellett beosztani. Mire az átszervezés lebonyolódott, már ismét külön főbiztosság — a háborús Oberlandescommissariat — létrehozására volt szükség. Az új hatóság lényegében véve nem függött a Guberniumtól; a hadsereg-főparancsnok alá tartozott, s a sereg ellátási felügyelőjéhez (Verpflegsinspecteur) kellett igazodnia. Hatásköre nem területi volt, hanem sereghez tartozott. Feladatait rendkívül bő utasítása a legcsekélyebb részletekig szabályozta, a sereg gyülekezésétől egészen a békekötésig: biztosította a felvonuló sereg élelmezését, az átvonulási utak kijavítását; megállapította a szolgáltatandó termékek elosztását, szabályszerűen lebonyolíttatta átvételüket; bizonyos felügyeletet gyakorolt az élelmezési raktárak felett; fuvart