Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
ERDÉLYI ORSZÁGOS FŐBIZTOSSÁGI LEVÉLTÁR 17. század vége - 1868 BEVEZETÉS E levéltárat az erdélyi országos főbiztossági szervek működése hozta létre. Az anyag távolról sem teljes; időben sem s feltehetőleg „szélességében" sem; azokból az évekből sem nyújtja a teljes produkálódott iratanyagot, amelyekből maradtak iratai. A levéltár ismertetését az azt létrehozó szervek történetének bemutatásával kezdjük. [A főbiztosság történetére (1849-ig) l. a szerző „Az erdélyi országos főbiztosság története (1686—1849)" c. tanulmányát. (Hadtörténeti Közlemények, 1960, 1. sz.).] Az erdélyi országos főbiztosság a hadsereg ellátását (elszállásolását, élelmezését, szállítását stb.) polgári részről országos fokon intéző hatóság volt. Keletkezése a Habsburg-hadaknak 1686-i Erdélybe nyomulásával esett egybe; akkor még (egy jó évtizedre) nem nyert határozott formát. Vezetői nem állandóak; írásos utasításuk nincs. Csak 1698-ban került sor ilyen szabályozásra. Az az év december 12-i instructio értelmében a főbiztosság a Gubernium alá tartozott; feladata az adó repartitiója (ezt a Gubernium bírálta felül), begyűjtése, utalványozás az adó összegéből, elszámolások tartása a katonasággal s (nem kis súlylyal) a katonaság visszaélései elleni védekezés. Az 1702. január—februári új utasítással tovább konszolidálódik a szervezet: a főbiztosnak állandóan szolgálatban kellett lennie. (Ügyvitele is némileg rendezettebbé vált.) Rákóczi hadai elől azonban Szebenbe és a déli határszél nagyon korlátozott területeire szorult a császári igazgatás; az 1703 őszétől 1708 őszéig eltelt öt esztendőben csak rövid időszakokra (Zsibótól 1706 nyaráig, azután 1707 őszétől 1708 tavaszáig) terjesztette ki hatáskörét az egész országra. A polgári igazgatás egyéb szervei közt elsorvadt a főbiztosság is, s az udvar a súlyos háborús helyzetben amúgy is jónak látta mindenféle erdélyi állami jövedelem igazgatásának egy kézben való egyesítését. A későbbi kincstári igazgató, Haan Ignác került ellátási főbiztosként (Oberprouiandtcommissarius) ezeknek az ügyeknek élére [feltehetőleg már az ő 1708-i megbízatása (instructioját az év szeptember 20-án kapta) előtt kialakult ez a gyakorlat, utasítás formájában azonban csak ekkor rögzítették]; az Udvari Kamara alá volt rendelve, közvetlen felettese a főhadiparancsnok volt, akitől nagyon szorosan függött. Csak az 1713—1714-i országgyűlésen került sor aztán a főbiztosság helyreállítására, az 1702-i hatáskörrel. Az 1735 tájt kezdődő nagy kormányzati átalakítás aztán a főbiztosságra is kihatott. 1744-ben új instructiót nyert: székhelye állandósult (a katonaság részéről a főbiztossági ügyeket intéző hadi főbiztossal egyhelyütt, Szebenben kellett tartózkodnia). Vezetőjét továbbra is az országgyűlés választotta, többi tisztviselőinek kiválogatása részben az országgyűlés, részben a Gubernium és a főbiztos feladata volt. A főbiztosság feladatait a következőkben szabályozta az utasítás:
