Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

F 72. Commissio Limitanea (A Magyarország és Erdély közti országhatár-egyenetlenségek rendezésére kiküldött bizottságok iratai) (15. század eleje-) 1733-1813 7 csomó 1—7. 7 csomó Ez a fond több, a Magyarország és Erdély közti országhatárkérdések meg­oldására kiküldött bizottság iratanyagát tartalmazza. Az iratanyag három határ­szakasz problémáival kapcsolatos. Az első (amellyel a legtöbbször találkozunk az iratanyagban) az egyfelől Bihar, másfelől Kolozs, Alsó-Fehér és Zaránd megyék közt húzódó határszakasz. A határ itt jórészt magas hegységben vonul, távol a zártabb településektől, de értékes legelőterületeken; e határvonalszakasz leg­délibb részét speciális körülmények tették bizonytalanná. A határ mindkét olda­lán nagy uradalmak terültek el: a magyarországinakét nagyváradi püspökség (a római katolikus és a görög egyesült) birtokai, az erdélyin északon a Bánffy-bir­tokok, majd a zalatnai és halmágyi uradalmak (a Zaránd megyei szakaszon kisebb magánbirtokok is). A második Szatmár és másrészt Közép-Szolnok megye és Kővárvidék határa. (A harmadik észak-partiumi törvényhatóságnak, Kraszna megyének is voltak kisebb határproblémái Bihar megyével.) Végül a harmadik Má­ramaros megye ós Radna vidék (később a 2. román határőrezred körzete) határvona­la; itt a havasokban húzódott a határ. Az országhatárviták elsősorban a határmenti falvak viszálykodásaiból álltak. Behajtották a vitás területekről egymás állatait; megverték (néha agyonverték), fogolyként magukkal vitték a másik faluból ott talált embereket; komolyabb összecsapásokra is került sor a versengők között, vagy a dolog egymás tanyájának felgyújtásáig fajult. Különösen a bihari határon került sor gyakran ilyen esetekre. Ezek a határviszályok tették szükségessé azt, hogy a két ország újból és újból rendezni próbálja az országhatárok ügyét. A legkorábbi bizottságok, amelyeknek iratanyaga ebben az állagban maradt fenn, az 1753—1755. években működtek a Bihar, Kolozs, Alsó-Fehér és Zaránd megyék közt vitás határvidéken. Ezek vegyes bizottságok voltak; magyar és erdélyi kormányhatóságok küldötteiből tevődtek össze. Iratanyagukhoz csatlakozik az a kb. 1739-cel kezdődő anyag, amely korábbi, helyi szervek által tartott vizs­gálatok emléke. A Máramaros megye és Radna vidék közti határ megállapításának ügye 1753-tól szerepelt napirenden; 1762-ből maradt fenn az első vegyes bizott­sági jegyzőkönyv; 1765-től kezdődött meg újra az előkészítés, s 1768—1770­ben folyt le a munka. Ezt a feladatot is vegyes bizottság végezte, amelyben a két ország kormány hatósági küldöttei foglaltak helyet. Nagyarányú, össze­foglaló határmegállapításra az 1790—1791-i országgyűlés határozata nyomán került sor. Az országgyűlés — tervezett X. tc.-ében — a Magyarország és Erdély közti határ megállapítását is elrendelte, s erre bizottságot választott. A törvény­cikk megerősítése elmaradt ugyan, de a határmegállapításra sor került. Ez a munkálat két határszakaszon folyt: a Bihar és Kolozs, Alsó-Fehér, Zaránd s végül Kraszna megye köztin és a Szatmár, illetve Közép-Szolnok megye és Kővárvidék közti szakaszon. Ezt a munkát is magyar—erdélyi vegyes bizottság végezte; magyar részről Miklósy Ferenc püspök, erdélyi részről Jósika Antal Kolozs megyei főispán volt a bizottság elnöke. A munkának nagy területre való kiterjedése miatt a vegyes bizottság két részre oszlott; az egyik rész Erdély nyu­gati, a másik északi határszélén tevékenykedett.

Next

/
Thumbnails
Contents