Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

Az 1755 előtti határmegállapítási munkálatok iratai az Erdélyi Kancelláriai Levéltárba kerültek. Onnan 1793 elején, az országgyűlési határmegállapító bizottság munkájának megindulásakor, Teleki Sámuel kancellár leküldte ezeket az iratokat Bánffy gubernátornak 1793 február 13-i elnöki rendeletével (F 46. 1793:1737). Az 1755 előtti határmegállapítások iratainak egy része azonban az Erdélyi Kancelláriai Levéltárban található (B 2. 1755:389). A Gubernium mind ezeket az iratokat, mind az 1753—1770-i Máramaros megye—Radnavidék közötti határrendezéséit áttette a bizottsághoz, s mikor a bizottság visszaszolgáltatta az egész iratanyagot, nem választotta szét s helyezte vissza az állag különváló, ill. a Gubernium Transylvanicum (in Politicis) iratsorozatba illeszkedő részeit, hanem egy állagként kezelte az egész tömeget. Az iratanyag heterogén. Számos jegyzőkönyv maradt a fondban; külsőleg is, vezetésük módjára nézve is eltérőek. Mindegyiküket alapvetően határozza meg azonban a bizottságok funkciója: a határmegállapító munka. A tanúk kihallgatása, a határ kijelölésének munkája: ezek képezik a jegyzőkönyvek törzsét. Ügyiratok is jelentős számmal akadnak az anyagban; részben a Gubernium Transylvanicum (in Politicis) fondból a bizottság céljaira kiemelt iratok ezek (a máramarosi—radnavidéki bizottság iratai közt egész sorozatot találunk az említett hátárügyre vonatkozó 1753—1769. évi rescriptumokból és udvari rendeletekből, de más időszakból és más területre vonatkozólag is vannak a fondban a Gubernium említett állagába tartozó iratok), részben a különböző bizottságok saját ügyiratai: hol érkezett irat és elintézésfogalmazvány együtt, hol csak a bizottsághoz érkezett panasz, kérelem, emlékirat vagy a bizottság rendelkezése, felterjesztés. Számos kimutatás készült határszéli uradalmak jobbágyainak az országhatár túlsó oldalán elterülő uradalom parasztjaitól szenvedett kárairól, a személyek és a kár tételei részletes felsorolásával vagy elbeszélő szövegben adva elő az emberben, állatban, épületben, terményben esett károkat. A többi kimutatás közül ki kell emelni azt az 1789. évit, amely a zalatnai uradalomból Erdély más vidékeire vándorolt jobbágyokat sorolja fel, a neveket azok szerint a helységek szerint csoportosítva, ahol az illető személyek megtelepedtek. Testimoniumok, helyi hatóságok által végzett tanúvallomások, megintések iratai is maradtak fenn. A bizottságok nemegyszer ítéleteket is hoztak egyes hatalmaskodásokat elkövetett községek lakosai ellen; ezek az ítéletlevelek is a fondban maradtak. A fond csak néhány darab instrumentum metalét tartalmaz mint az egyes bizottságok működésének összegezését. A bizottságok iratai közé nemegyszer kerültek 15—17. századi jogbiztosító oklevelek átiratai. Végül a fondba kerültek a bizottságok vegyes feljegyzései, az üggyel foglalkozó udvari hatóságnak ismeretlen úton a fondba keveredett felségelőterjesztése, a vegyes bizottságok magyar elnökeihez intézett helytartótanácsi rendeletek másolatai, iratjegyzékek és más vegyes iratok. Az anyag egy-egy homogén sorozata együttmaradt; így évek, éven belül pedig sorszámok szerint vannak rendezve a máramaros — radnavidéki határvitára vonatkozó, már említett rescriptum ok és udvari rendeletek: együtt maradt az 1790—1791-i országgyűlés által kiküldött bizottság ügyiratanyagának egy része stb. Az anyagnak nincs segédkönyve, a kutatás így csak átforgatásával történhet. A kérőlapon a kutató a fond nevét és — ismétlődés esetén — annak a fondrésznek megjelölését is tüntesse fel, amelyre szüksége van.