Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

magyar udvari kamara alelnökére, Geötz László kamarai tanácsosra, Géczi István volt helytartósági tanácsosra és Majláth György Pozsony megyei alispánra esett. Emellett azonban az udvari kancellária a Guberniumon belül is külön szervet hozott létre a rendezéssel kapcsolatos ügyek intézésére, hiszen a biztosokat nem ruházhatta fel olyan közigazgatási hatáskörrel, amellyel saját működési körükön belül oldhatták volna meg az összes felmerülő kérdéseket. 1819. július 23-án kelt az Erdélyi Udvari Kancelláriának az a rendelete, amely a Commissio Urbarialis in objecto novae Regulationist létrehozta. A bizottság összetételével — azzal, amellyel 1820. február 29-én megkezdte működését — külön kell foglalkozni. Elnöke Jósika János, a Gubernium nemrég kinevezett alelnöke lett, Bánffy halála után a Gubernium elnöke. A Kancellária két guberniumi tanácsost jelölt ki a bizottság tagjaiul: Katona Zsigmondot (kővárvidéki birtokos nemes) és Noptsa Eleket, aki ekkor Hunyad megye adminisztrátorának funkcióját töltötte be (Jósika utódaként került az 1813-tól kezdve igen nehéznek számító posztra), s később az Erdélyi Udvari Kancellária élére emelkedett. (Noptsa kimutathatóan csak a bizottság 1820. szeptember 27-i ülésén vett részt.) A bizottság titkárai a Noptsát távollétében helyettesítő Sebes Antal mellett Lázár László és Apor Lázár (Lázár László a későbbi országos kancellár, Apor udvari kancelláriai tanácsos és 1848-ban, Jósika Sámuel bukása után, a Kancellária vezetője). Még a beosztott fogalmazók között is találunk későbbi tanácsost: Sala Mihályt. A Birodalom kormánya az elérhető legjobb erőket koncentrálta a feladat megoldására. S amikor 1820 nyarán Jósikát rövid ideig helyettesíteni kellett a bizottság elnöki tisztében, maga az agg Bánffy György gubernátor (aki pedig az úrbéri rendezés munkájának terhét már nem volt hajlandó vállalni) vette át ezt a funkciót. Jósika guberniumi elnökségével kezdődően pedig általában a gubernátor vagy guberniumi elnök látta el az idők során jócskán felduzzadt létszámú bizottság elnökletét. 1820. február 29-én, megalakulásakor, a bizottságnak — elnökén kívül — még csak két tanácsos és két titkár tagja volt, s két fogalmazó, beosztva szolgálattételre. 1823-ban a titkárok száma eggyel nőtt, s ez maradt a helyzet 1824-ben és 1825ben is. 1826-ban a létszám hirtelen felszökött: az elnök mellett öt tanácsos, négy titkár és két fogalmazó vett részt az üléseken. 1827—1828-ban a létszám az elnökön kívül négy tanácsos, öt titkár és egy fogalmazó, 1829-ben öt tanácsos, három titkár és egy fogalmazó, 1830-ban ugyanez, de fogalmazó nélkül, 1831-ben ismét az 1829-i, 1832-ben az elnök mellett öt tanácsos, két titkár és egy fogalmazó, 1833-ban négy tanácsos és két titkár (ezzel az évvel kezdődőleg a tiszti címtárak nem közölnek adatot a fogalmazókra nézve), 1834-ben három tanácsos és egy titkár, 1835-ben négy tanácsos és egy titkár, 1836—1841-ben négy tanácsos és három titkár, 1842-ben négy tanácsos és két titkár; 1843-ban újból magasra ugrott a bizottság tagjainak száma: az elnök mellett hat tanácsos és két titkár vett részt a munkában; 1844—1845-ben öt tanácsos és két titkár, 1846—1847-ben öt tanácsos és három titkár. (Ezek a számok azonban csak az állandó állományt jelzik.) Az 1819. július 23-i rendelet a bizottság működésének módját s a Gubernium hoz meg Czirákyhoz való viszonyát is megszabta. A bizottság működése a Commissio Ecclesiastica mintájára történjék, az úrbéri ügyeket a bizottság referensei dolgozzák fel, s aztán az üléseken érdemben vitatják meg. Az így megtárgyalt ügyeket jegyzőkönyv formájában terjesszók a Gubernium elé, s a teljes ülés határozata alapján, a királyi biztos előzetes meghallgatásával és vele egyetértésben 15* 227