Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

olyik-e a szolgálat; mióta van érvényben a jelenlegi szokás vagy szerződés; mi volt a korábbi állapot, s mikor történt a változás. 3. Ha nincs a helységnek urbáriuma vagy szerződése, ott mivel tartozik urának a jobbágy, s mióta ez a szolgálat rendje. 4. Mik a község beneficiumai és maleficiumai. Ez a kérdés igen sokoldalú választ követelt: milyen termékenységű a határ, mik a terméshozamok, hová hordja piacra áruját a jobbágy; van-e a községnek legelője, erdeje, makkoltatása, nádlása, itató-, kenderáztató helye, vagy készpénzben vagy az uraságnak teljesítendő napszámmal szerzik-e meg ezt. Fiscalis vagy urbarialis tized van-e a helységben. Milyen egyéb jövedelemforrásokkal rendelkeznek (háziipar, mészégetés, mezőgazdasági vagy ipari-szállítási napszám vállalás stb.). Mindezek hiánya (ill. földeknél rossz minőségük) képezte a maleficiumokat. 5. Mekkora az egész telek nagysága a helységben (erre nézve az összeírások nem adhattak reális feleletet, lévén a teleknagyság — mint már a korábbiakban is kifejtettük — illuzórius); hány szebeni vékát vetnek egy hold szántóba, s kétszer kaszálhatók-e a rétek. 6. Mi a robot mértéke, hány igással teljesítik, s a munkába menésük, ill. onnan jövésük beszámíttatik-e a napszámba. 7. Van-e kilenced, miből, s mióta; más megyebeli birtokosoknál is szokásos-e ez. Mi a készpénz- vagy terményszolgáltatások mértéke. (A 6—7. rovat általában csak megismételte az 1—3.-ban közölteket.) 8. Hány puszta telek van a községben, mióta állnak pusztán, mi volt a megürülés oka, s kik bírják ma őket. 9. Örökös jobbágyok-e az összeírtak. A kérdőpontokra adott válasz s a hitelesítő záradék után a jobbágyföldek összeírása következett. Ez a családfő nevével kezdődött; a következő rovat a telek minéműségét (egész-, fél- stb.) tüntette fel; a harmadikba a belső telkek négyszögölekben megadott kiterjedése került. Ezt a telki állományba tartozó szántók katasztrális holdakban megadott mennyisége követte, majd a sessionalis réteké (ez három alrovatra bomlott: az elsőben a mindig kétszer kaszáihatókat tüntették fel, a másodikban azokat, amelyeknél ez ritkán volt lehetséges, s végül a harmadikban azokat, amelyeknél erre egyáltalán nem volt mód). A táblázat további részeit a praediumon bírt földek feltüntetésére szánták (külön a szántóföldekére és a rétekére, az utóbbinál a már ismertetett három alrovattal); ezek a rovatok azonban általában üresen maradtak. Külön tabella szolgált a szőlőművesek összeírására. Ez nevüket és szőlejük nagyságát közölte. Emellett az összeírás corpusába kerültek még az egyes járások összesítő táblázatai. Ezek a következő rovatokra oszlottak: 1. a helység neve; a lakosok jogállása (conditio) vagy nemzeti hovatartozása (natio); 2. melyik osztályba tartozik a helység (helyzete szerint); 3. a földesurak neve; 4. az úrbérrendezés előtt urbárium, szerződés, szokás szabályozta-e a szolgáló népek helyzetét; 5. a jobbágyok és zsellérek száma (az utóbbinál több alrovat); 6. a telkek száma; 7. a telkek és rétek mennyisége; 8. a község által bírt földterület; 9. a beneficiumok (nagyszámú alrovattal); 10—11. a maleficiumok (szintén alrovatokkal); 12. a dáciák és a robot mennyisége (számos alrovat); 13. kilenced, nyolcad, heted vagy ennek megfelelője; 14. puszta telkek; 15. megjegyzések. Végül helyenként az összeírás anyagába kerültek vegyes egyéb iratok (helységek beneficiumainak és maleficiumainak kivonatai, összegező leírások, megyegyűlési jegyzőkönyvek stb.). Az állag a II. József által létrehozott erdélyi közigazgatási beosztás szerint tagozódik (a területi reform végleges alakját értve itt). A kutatásnál a kérőlapon az állag neve mellett a szükséges helységét vagy járásét kell feltüntetni.