Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

lázat első rovata az adózók nevének feltüntetésére szolgált. Ebbe jogi kategóriák szerint vezették be az összeírtakat (egyházi nemesek, majd a sokfajta libertinus szabadosok, szabad személyek — primipilusok és pixidariusok, királyföldi szabad szász, román és magyar parasztok —, ezt követően a jobbágyok, appertinentiás telekkel bíró és appertinentiátlan zsellérek, kóborlók és végül a cigányok. Ez a skála természetesen szélesebb is lehetett, elsősorban a bonyolultabb jogi rétegződésű városokban.) A következő rovat a teleknagyságot volt hivatva feltüntetni. Ennek adatai azonban — amennyiben az összeírok egyáltalán kitöltötték a rubrikát — általában használhatatlanok; Erdélyben a teleknagyság fogalma ismeretlen vagy illuzórius (féltelkesnek feltüntetett jobbágy több termőterülettel rendelkezhetett, mint az összeírás szerint háromnegyed- vagy egésztelkes). Ezt a lakóházak feltüntetésére szolgáló rovat követte. A városoknál a teleknagyság jelzését tartalmazó rovat hiányzott, a lakóházakat illetőhöz pedig egy további társult a házbérjövedelmekről. Innentől ismét egységesek a városi és falusi tabellák rovatai: a kertek és gyümölcsösök jövedelmeié következett soron, majd az adózók földterületének adatai: az egész szántóterület, az őszi vetés területe (ez a rovat külön-külön alrovatban közölte az őszi búza- és rozsvetés adatait). Utánuk a tavaszi vetés adatai olvashatók a táblázatban a köles és kukorica kivételével; azokat ti. külön rovat tartalmazta, majd a köles- és kukoricaföldek hozama. A szántóterületekét a rétek adatainak feljegyzése követte, azután a szőlőké, a lisztelő-, zúzó- és fűrészmalmok évi jövedelméé, A továbbiakban részletes ismertetésre kerül az állatállomány: előbb az igásállatok (ökrök és lovak együtt; a rovat három részre bomlott a jó, közepes és gyenge minőségű állatok feltüntetésére), azután a tehenek, majd a hároméves és nagyobb csikók száma, a juhoké és kecskéké, a kétéves és nagyobb disznóké s végül a méhkasoké. Ezt a „mezőgazdasági ipar" adatai követik: a serfőzők évi jövedelme és a pálinkafőző üstöké. Melléjük az 1748—1749-i adómennyiség, ill. adóhátralék feltüntetésére szolgáló, négyes tagozódású rovat csatlakozik (1748: adó, hátralék; ugyanez 1749-ből). E rovatoknál szokás volt feltüntetni az ideiglenes (és esetleg az állandó) mentességet. Ismét több alrovatra bomló rubrikában foglalkozott az összeírás az iparosokkal és kereskedőkkel. Mindkét foglalkozási kategória adatai külön alrovatba kerültek, s ezek az összeírt személyek vagyoni ereje szerint oszlottak további részekre. Az utolsó előtti rovatban jelezték az adómentességek címét. Itt találjuk feltüntetve azt a számtalan fajta adómentességet, amelynek léte az adóügyi rendezésnek (ennek első lépése volt az összeírás) egyik kiváltó oka volt. Végül külön, cím nélküli rovatokba kerültek az esetleges megjegyzések. Itt a leggyakrabban azt említették meg, hogy valaki a falu közföldjén lakott, vagy abból bírt területet, vagy allodiaturát is használt, vagy más helységben is voltak földjei. Itt tüntették fel egyes mentes személyek (papok stb.) nevét (jószágaik szerepeltek a rovatokban, a név helye azonban üresen maradt). Végül itt jelezték azt is, hogy valaki (nincstelen öregasszonyok) varrással, szövéssel-fonással kereste kenyerét. A főtabella összegezése után következtek a póttáblázatok. Az első a közjövedelmek feltüntetésére szolgált. A következő rovatokra oszlott: 1. A helység vámjövedelmei, 2. lisztelő-, zúzó- és fűrészmalmok jövedelme, 3. serfőzők jövedelme, 4. mészárszékek, 5. havasi és egyéb legelők bérleti díja, 6. szántók és kaszálók bérlete, 7. erdőlés bérlet jövedelme, 8. makkoltatás jövedelme, 9. vásárjövedelmek, 10. egyedárusági jövedelmek, 11. kocsma jövedelmek, 12. behozott és kivitt áruk taxája, 13. egyéb taxák.