Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

miért bizalmasan kezelendők voltak. Külön nagy csoportot alkottak az ínségügyek. Az 1813—1817. évi nagy éhínségről és az ennek következtében keletkezett vándormozgalomról a kötetben már történt említés; nem ez volt azonban az egyetlen alkalom, amikor az éhség és a földesúri meg állami terhek a szomszédos országokba kergették az erdélyi parasztokat. Az 1780-as évek végén és az 1790-es évek elején, valamint az 1830-as évek elején is folyt az elvándorlás; az erről beszámoló iratok egy része szintén az elnöki levéltárba került. A bevándorlók fontosabb ügyeit szintén az elnöki iroda intézte. A Gubernium elnökéhez érkeztek az állatjárványokról szóló fontosabb jelentések is. Ipari vonatkozású ügyet kevesebbet találunk az elnöki iratok közt. Ide érkeztek azok a statisztikai táblázatok, amelyeknek egy része később a „Statistik betreffende Präsidial-Akten" sorozatba került; a céhszabályozásnak és a kézművesek kivándorlásának ügyei, s végül különleges ipari ügyek (Havasalföldön manufaktúrák alapítása, a bécsi ipari kiállítás). Külön csoportot alkottak az adóügyek és katonai vonatkozású ügyek (katonaság állítása, tartása, katonalovak kiállítása, nemesi insurrectio). Különösen a francia háborúk alatt fordított nagy figyelmet ezekre a gubernátor; részletes jelentéseket követelt meg az adó, a rendkívüli subsidiumok, oblatumok befolyásáról. A katonaállítás is sok gondot okozott: különösen a napóleoni háborúk utolsó éveiben nehezedett ez a parasztságra, amelynek földesúri és állami terhei épp ezekben az időkben amúgy is rendkívül megnőttek, s számos nagyarányú katonaszedést élt már át a megelőző kb. két évtizedben, annyira, hogy a legények tömegesen menekültek el a sorozok elől. A törvényhatóságok vezető tisztviselői általában rendszeresen tettek jelentést a marchalis gyűlésekről. Az elnöki kancelláriára kerültek a gyűléseken megtárgyalt perek jegyzékei is. A Gubernium elnöke jelentéseket kapott a járványok kitöréséről és lefolyásáról is. Ezek mellett még számos kisebb csoportba sorolható ügy került a Gubernium elnöke elé: nemességi ügyek, a nemesi testőrség ügyei, címadományozások, jelentősebb peres ügyek, olyan személyes ügyek, ahol szükségesnek tartották országos kormányhatóságok közbelépését, de a lehető diszkréciót is (főrangú személyek botrányos erkölcsi élete, házassági botrányai). Kevés az elnökség iratai közt az olyan kulturális vonatkozású ügy, mint pl. kulturális célú társaság ügyei, színtársulat fellépési engedélye, emlékmű állítása. Emellett minden fontosabb vizsgálatnak — bármilyen ügyet érintett is — találhatók iratai az elnöki levéltárban. Végül a gubernátorhoz vagy guberniumi elnökhöz intézett különféle tárgyú supplicatiók zárják be a sort. Külön kell megemlékeznünk az elnökség 1848. évi iratairól. 1848 márciusától, a forradalmi mozgalmak elindulásától, a gubernátor (Teleki József) és helyettesei, (Kemény Ferenc, Mikó Imre, majd újból Kemény) elnökileg intéztek majdnem minden politikailag jelentős ügyet. Ezekben az ügyekben a gubernátor és helyettesei haladéktalanul kívántak eljárni, s az ügyek minél bizalmasabb kezelését tartották fontosnak. így az ügyforgalom erősen felülmúlta a korábbi legmagasabbat [ebben az évben a Gubernium Transylvanicum (in Politicis) 12 261 iktatmányával szemben az elnöki kancellária 2854 exhibitumot tartott nyilván]. Ez az iratanyag az 1848/49-i forradalom és szabadságharc 1848. évi erdélyi eseményeinek — különösen a június végéig terjedő szakasznak — egyik leggazdagabb forrása. Az állag külön sorozatát alkotja a „Statistik betreffende Präsidial-Akten" sorozat. Ez a következőképpen alakult ki: az egyes törvényhatóságok, egyházi vagy állami szervek a Guberniumtól nekik leküldött statisztikai táblázatokat kitöltve felterjesztették a gubernátornak. így az Íratok nem a rendes, hanem az elnöki ikta-