Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

reponálásra kerültek. 16. A Homagialia-gyűjtemény a Cista Diplomatica-ba osztatott be. 17. A Commissio Sanitatis jegyzőkönyveit Mike a Fascieularia közt helyezte el. 18. Külön őrizte meg Mike a kolozsmonostori uradalom számadásait és a jezsuiták iratainak lajstromát. 19. A már az előbbiekben is említett 1668— 1694. évi anyakönyvet Mike a római katolikus püspöknek adta át. 20. A munkálat során új mutató is keletkezett, amelyet a regestrans patrónusáról Repertórium Galianumnak nevezett el. Fél évtized munkájával sikerült tehát megmenteni az Archívum Vetus anyagát. Az érdem Mike Sándoré. A regestrans kemény árat fizetett művéért; többszöri panasza az Archivum Vetus pincéjének nyirkos levegője miatt nem kényeskedés volt: egészsége megromlott, hallását majdnem egészen elvesztette. A jutalom aligazgatói állás lett a Gubernium levéltárában. A Habsburg-uralom alatti különálló Erdély legjelentősebb levéltárosa még majd negyedszázadig működött a levéltárban; számos gyűjtemény és hatalmas jelzetanyag őrzi emlékét. Anyaga feldolgozásához csak a kisebb-nagyobb feljegyzések, vázlatok formájában jutott el; nyomtatásban nem jelent meg belőlük semmi. Az iratanyag további sorsa már rövidebben előadható. A Gubernium 1849. január 2-ával megszűnt; a hatalmas iratanyag kezeléséről azonban gondoskodni kellett. Mike a helyén maradt 1849-ben, a teljhatalmú kormánybiztosok idején is mint a levéltár vezetője. A szabadságharc bukása után a levéltári hivatal tovább működött; 1861 után is, mindaddig, amíg az anyag az Országos Levéltárba nem került. Az iratanyag korával és teljességével kapcsolatban még a következőket kell megjegyeznünk: a) az iratanyag nem egyenletesen oszlik el a címben jelzett időszak minden egyes esztendejére. Az 1691 előtti, korábbi hatóságok stb. irataiból összeválogatott anyag összesen 0.03 fm-nyi. Az 1691 és 1771 közti időszak anyagának csak kis része maradt meg az Archivum Vetus első rendezése és ennek keretében a régi registratura-anyag mutatózása után; ez az anyag összesen 64.30 fm-t tesz ki. Még az 1770-es évek iratanyagát is érte csonkulás: az iratokat kezdetben nem kezelték rendesen, s az új registrálásnál már az eredeti anyag jórésze kihullott. Az 1760—1770-es éveknek a rendezéskor nem mutatózott, ill. később registrálatlanul maradt anyagából néhány csomónyi megmaradt. Ezek ma külön állagot képeznek, b) Az Archivum Vetus selejtező rendezése mellett más, későbbi selejtezés nyomai is megtalálhatók az iratanyagban. Ilyen esetekben az iratokból csak az üres pallium maradt meg, „Cass." (cassatum = kiselejteztetett) megjegyzéssel. c) Az iratanyagnak különösen korai részében feltűnően sok az üres pallium. A dolog magyarázata vagy abban keresendő, hogy ezek az iratok valamely, nem az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakban található gyűjteménybe kerültek, vagy az Archivum Vetus első rendezésénél követett gyakorlatban. A rendezők ti. alapos munkát igyekezvén végezni, az ügyiratanyagot egybevetették az ülésjegyzőkönyvekkel és az ún. Libri Conceptuum Regii köteteinek bejegyzéseivel. A két kötetsorozatban nagyszámú olyan bejegyzést találtak, amelynek ügyirat nem felelt meg: már annak idején sem őrizték meg, vagy később, a levéltárban uralkodó általános rendetlenségnek esett áldozatul. Ezek közül a fontosabbakat („momentosiora negotia") az ügyiratsorozatban is szerepeltetni kívánták. így a könyvekből kivonatot készítettek, s ezt rávezették egy palliumra, amely aztán az iratokkal együtt sorszámot kapott. Az „iratra" a mutató is utalt. A kivonatot azonban feltehetőleg nem helyezték a palliumba. A következőkben az anyag egyes részeit ismertetjük. 12* 179