Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
JEGYZETEK 1 L. erre a kötet bevezető tanulmányát. 2 A Gubernium működésére ebben a korszakban 1. a szerző „Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában" c. tanulmánya kéziratos részét. 3 A főhadiparancsnokok szükségtelenül nem avatkoztak bele a polgári igazgatásba; olyan ügyekben azonban, amelyek a katonaság tartását érintették, vagy ahol a Birodalom érdekeit veszélyben látták (a vallási unió elleni népi megmozdulás, a kuruc mozgalmak kezdetei), teljes erővel, főhadiparancsnoki tisztüket vagy amellett még országgyűlési királyi biztosságukat is felhasználva képviselték a Habsburgok érdekeit. 4 F46. 1719: 443. Ugyanazon napról kelt a püspök tanácsosi beiktatását elrendelő császári rescriptum is. (F 46. 1719:12.) 5 1721. március 23-i resolutio. (F 46. 1721:206.) 6 CJ: ET 360—365. Az országgyűlés III. tc.-e pedig újból törvénybe iktatta a Pragmática Sanctio-t (uo. 365—375. o.). 7 F 46. 1743:342. 8 A tervezetet 1. F 127. 17. 9 A cancellarius provinciális hatáskörére 1. a „Korlátnoki iratok" leltárlapját. 10 F 46. 1761:1314. 11 A rescriptumot 1. F 46. 1754:204. 12 A törvénycikket 1. CJ:ET 444—447. 13 A tulajdonképpeni iktatás 1771-ben — az Auersperg-féle rendezéssel — kezdődik meg a Guberniumban. A korábbi években az iktatókönyvekkel már sok tekintetben megegyező repertóriumokat vezettek. 14 Az ügyek „körözésének" egy formája már a 17. század végén dívott a Guberniumban, a fejedelmek kora gyakorlatának folytatásaként: a gubernátor jelentősebb ügyek intézésénél írásban kérte a tanácsurak véleményét. 15 Ez az utóbbi feladat az országos kancellárra hárult. 16 Az appellált pereket ugyanis a tanács a felek meghallgatása nélkül vitatta meg s hozta meg határozatát. 17 Ilyen per azonban — a productionalisokon kívül — nagyon kevés volt. 18 A nem katolikusokra nézve a rescriptum azt követelte meg, hogy az ő vallási ügyeikben két-két tanácsossal (egy katolikussal és egy, az érdekelt felekezethez tartozó protestánssal) készíttessen referátumot, amely azután a Gubernium elé került. Kérdés, hogy ezt az eljárást egyáltalán bevezették-e; ha igen, akkor is rövid életűnek kellett lennie, mert a későbbiekben már nem találjuk nyomát. 19 Emellett a rescriptum a thesaurariust jelölte ki a felállítandó commercialis bizottság elnökéül. 20 A rescriptumot 1. F 127. 23. 21 L. erre szerző „Az erdélyi bányaigazgatás története 1691 — 1848" c. tanulmányvázlatát (Nehézipari Műszaki Egyetem magyar nyelvű közleményei, VIII. köt. és klny. Miskolc, 1962). 22 A korábbi rendezési kísérleteket ti. a Guberniumban uralkodó rendetlenség eredménytelenségre kárhoztatta. Auersperg maga így jellemzi (abban a Guberniumnak tett propositiójában, amellyel az ügyvitelt szabályozó rendeletet a tanács elé terjesztette) a Gubernium működését: az iratokra nem került rá a guberniumi elnök praesentatuma, nem Ő, hanem az iktatóhivatal vezetője osztja ki referálásra az ügyeket, számos irat nyomtalanul eltűnt az irattárból, annak rendje zavaros, nincsenek megfelelő mutatói, az alsóbb tisztviselőknek nincs instructiója stb. 23 Az utasítás eredetije nem maradt meg a Gubernium levéltárában. így a láthatólag teljes szöveget nyújtó előadóív alapján ismertettük. 24 Ennek személyzetét az ülésjegyzőkönyv-vezetők és két írnok tették; vezetője a rangidős consilii protocollista volt. 25 Az így csatolt iratokat kölcsönzőkönyvbe vezették. 26 Az előterjesztés tárgyalásáról készített előadóívet (a Gubernium ellenvetés vagy módosítás nélkül tette magáévá a vezetője által bejelentetteket) 1. F 46. 1771:946. 27 Ez az előterjesztés gondoskodott a Gubernium titkár- és fogalmazószemélyzetének a tanácsosok mellé való szabályozott beosztásáról is. (L. F 46. 1771:1237 1/2.) 28 F 46. 1773:658. 29 F 46. 1779:2858.
