Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

szétválogatásához; az 1821. augusztus 9-én megindult munka azonban már az év októberében félbe is szakadt.

75 1837. május elején végre Lázár László országos kancellár alaposabban kezdett foglalkozni az Archívum Vetus dolgával. Az iratanyagot ott találta, ahol 1790-ben hagyták: „in piatea Joannis Rukker (Ebhát alatt) sub Nr. 1082.", Szeben város egykori gabonaraktárának két pincéjében. A pince domboldalba volt építve; arról nem lehetett sem szellőztetni, sem megvilágítani; szabadon maradt oldalán ajtó és két kis ablak biztosította a bejárást, a fényt és a szellőzés lehetőségét. Hogy persze szellőztetett-e ott valaki is, az kérdéses. A kancellár rothadó iratok tömegét találta a helyiségben, a nedves földre leszórva; a „levéltár" levegője fojtó volt. Lázár nem nagyon lehetett tisztában a feladat nagyságával; különben aligha adott volna olyan megbízást Mike Sándornak, a Gubernium egyik registratorának, aki az 1837—1838-i szebeni országgyűléssel kapcsolatos registraturai munkák végzésére tartózkodott a szász fővárosban, hogy az országgyűlési teendők mellett fennmaradó szabad idejében foglalkozzék a levéltár rendezésével, selejtezésével és a nyomtatott guberniumi rendeletek összeválogatása val.

76 Mike előbb egy, azután két hivatalszolgával kezdte meg a rendezést; a földön heverő iratokat össze kellett szedegetni, a helyiségeket úgy-ahogy ki kellett tisztítani. A tulajdonképpeni rendezés csak ezután kezdődhetett; a regestrans, a kapott rendelethez híven, a Gubernium 1738 és 1790 közti nyomtatott rendeleteinek rendezésével fogott munkához. Ennek befejeztével különválogatta az irattömegből azokat az iratokat, amelyekről első pillantásra meg lehetett állapítani, hogy a Supremus Commissariatus Provinciáliséi, s az adótabellákat. A többi anyaggal részletesen foglalkozott (szállására hordatván őket, hogy a pince nyirkos, dohos levegőjétől megszabaduljon). 1838. március 12-én Mike már részletes tájékoztatást tudott küldeni a Guberniumnak a rendezés során rekonstruált állagokról s arról, hogy mi ebből a megtartandó, mi a kiselejtezendő és mi a Supremus Commissariatus Provinciálisé, végül mi volna átadandó a római katolikus egyháznak. Az első csoportba a következőket sorolta: 1. az 1738 és 1790 közti nyomtatott guberniumi rendeletek; 2. az 1751—1752. évi országgyűlési iratok; 3. a Gubernium 1710., 1722., 1724—1726., 1728., 1732., 1734—1735., 1737—1744., 1749., 1752., 1756—1757. és 1759—1760. évi ülésjegyzőkönyveinek töredékei; 4. Militaría (a határőrezredeket illető iratok, a nemesi felkelés megváltásának iratai stb.); 5. a Moldva és Besztercevidék határvonalát, a plájásokat (határrendőrség), sóügyet és a kincstárakat illető iratok; 6. egyházi iratok (parochiák összeírásai, canónica portiók, görög egyesültek uniója és a^ostaták ügyei); 7. az 1700., 1713., 1721., 1722., 1723., 1724., 1727. és 1750. évi conscriptiók; 8. Acta Commercialia és a Commissio Agriculturae iratai; 9. Acta Dimensuratoria (a II. József-féle földmérő bizottságok iratai, térképmellékleteikkel együtt, amelyekből Mike több mint kétszázat talált használhatónak); 10. Miscellanea; 11. Acta Privatorum; 12. vegyes iratanyag (Protocolla rei Contributionalis, Regii Gubernii, Imperatoriorum, Correspondentiarum in Objecto Dimensurationis, Commissionis Dimensuratoriae, Protocolla Exhibitorum Gubernii, Indices, Repertoria, Diaria Expediturae, Instrumenta Homagialia, Transmissionales, Miscellanea). Ezek az iratok a jelentés időpontjában évek szerint rendezve voltak; Mike még regestratiójukat és mutatózásukat tartotta szükségesnek elvégezni. A második csoportba, a kiselejtezendő iratok közé a következőket sorolta a regestrans: 1. Imperatoria;

77 2. a Commissio Sanitatis és Directiva iratai, vala-