Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

mint a tabula continuák kötetekben összegyűjtött havi jelentései. Mike azt javasolta, hogy ezeket az iratokat papírmalomnak kell átadni. A harmadik csoportot, a Commissariatica-anyagot és az adótabellákat a regestrans nem rendezte s a pincében hagyta, azzal, hogy ezek átadandók volnának az országos főbiztosságnak. A negyedik csoportba, a római katolikus egyházat illető iratok közé a következők tartoztak: a kolozsmonostori jószág jövedelemkimutatásai és a jezsuiták egyéb iratai, lajstromkönyv, matriculák (az 1665 és 1694 közti időből). Ezek Mike véleménye szerint a római katolikus püspöknek lettek volna átadandók. (E mellett még számos fából készült nyomómintát talált a regestrans az iratok között — láthatólag vászonfestésre használatosakat, amelyek bizonyára az Acta Commercialia iratainak mellékleteit tették.)

78 A Gubernium 1838. március 20-án tárgyalta a jelentést, s a következőket rendelte el Mikének: 1. a Supremus Commissariatus Provinciális részéről kinevezendő személlyel együtt válassza szét a Commissariatica anyagát az Exactoraliatól; az adóügyi bizottságok 1756—1787. évi összes jegyzőkönyveit, valamint minden egyes adórendszer (Mike kivonata csak a Systhema Bethlenianumot, Buccowianumot és Bruckenthalianumot említi) időszakából egy-egy példányt az egyes nemzetek törvényhatóságainak és a városoknak adótabelláiból s bizonyos 1792—1793. évi számvevőségi tabellákat (ezek Straussenburg 1829. március 10-i jelentése — F 46.1829:2606. — szerint az Archívum Vetusban találhatók) szállíttatása Kolozsvárra. 2. A kiselejtezett iratokat a Commissariatus megbízottjával egyetértésben adja el az orláti papírmalomnak, kikötve azt, hogy az iratok kiszállítása és bezúzása az ő jelenlétükben történjék. Mike — Herszényi Sámuel commissarialis cancellistával együtt — április 2-án látott munkához, s április 30-án már újabb jelentésben számolhatott be a Guberniumnak az előrehaladásról. A történeti érdeklődésű regestrans még egyes iratok felfedezésével is meg kívánta örvendeztetni a tanácsot, az állag forrásértékét is kiemelte. Az adótabellák tömege előtt azonban ő is visszahőkölt, s mivel a guberniumi rendeletben véleménye szerint nem volt világosan kifejezve: minden egyes törvényhatóságból meg kell-e tartani egy-egy tabellát a három korszakból, vagy csak egyet-egyet az egyes nemzetek s egy negyediket a városok anyagából, kérdést intézett a Guberniumhoz ebben a tárgyban, ő maga az első megoldásra hajlott (pedig a második még mindig nagyszámú — bár az egész tömeghez képest viszonylag igen kevés — adótabella megmentését eredményezte volna).

79 A Gubernium kikérte az ügyben az Exactoratus Provinciális véleményét. Az 1838. június 11-én válaszolt, s a következő javaslatot tette: 1. az 1748. és 1749. évi summarius extractusokból „pro curiositate" mindegyik évből négyet kell megtartani, a már többször említett elv szerint. 2. Azoknak az éveknek, amelyekben az adórendszer változott (az Exactoratus Provinciális szerint 1755., 1763—1764., 1777., 1789., 1792. és 1793. évek), egész anyaga megtartandó. 3. A többi évek mindegyikéből négy-négy táblázat tartandó meg. Az 1807 utáni egész anyag megtartandó. 4. A 2. pontban fel nem sorolt évek anyaga (a négy-négy tabella kivételével) 1792-ig bezárólag kiselejtezendő. A Gubernium magáévá tette a javaslatot, s június 28-án ilyen értelemben rendelkezett Mikéhez.

80 Ugyanaznap a Gubernium külön rendeletben utasította a regestranst, hogy az Exactoratus és a Commissariatus iratai kiválogatásánál különítse el az esetleg felbukkanó olyan iratokat, amelyek a kincstárt illetik, s küldje azokat Kolozsvárra. További feladatként azt jelölte meg 12 Erdélyi kormányhatósági levéltárak 177