Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

Az új rend szerint a postabontás joga továbbra is a gubernátort illette; a praesentatumot azonban ő már csak az udvari rendeletekre s más fontosabb ügydarabokra vezette rá, a többinél ez az iktatóban történt meg. Ott választották külön a Fasciculariát (a terjedelmesebb, rendszerint több érkezett iratot tartalmazó darabokat) az egyéb iratanyagtól, s tették át az utóbbit (az iktatókönyvbe való bejegyzés után) a registraturára. A rendelkezés megszüntette az egyházügy körébe tartozó iratoknak (Exhibita in Publico-Ecclesiasticis) kettős (altalános és külön bizottsági) iktatását, csak az általános iktatókönyvet hagyva meg. Ebben azonban jelezni kellett azt, hogy egyes exhibitumok külön bizottságok által gondozott ügykörökbe (in Ecclesiasticis, in Contributionalibus stb.) tartoznak. Végül az iktatóhivatal készítette el a referensek tabelláját az elnök használatára. A Guberniumhoz érkezett iratoknak a jegyzőkönyv számára való kivonatolásának gondját a rescriptum levette az iktatóhivatalról; ezt a fogalmazóknak kellett elvégezniük, ők szerelték az irathoz azokat az előiratokat is, melyek a registratura tisztviselőinek figyelmét elkerülték. Az ügyek tanácsülési megtárgyalásának terén a currens ügyek különválasztása jelentett fontos változást. Ezek ti. a továbbiakban nem kerültek okvetlenül az ülés elé, hanem a referens azonnal elintézhette őket (az országos kancellár és felső fokon a gubernátor superrevisiójával). Ebbe a csoportba azon ügyek tartoztak, amelyeknek elintézése az alábbiak valamelyike volt: „ideiglenesen tudomásul", „tudomásul", „feljegyzendő", „az e tárgyban várt jelentések vagy tájékoztatók csoportjába", „irattárba", „félreteendő" (ennek a kategóriának csak vitathatatlan esetei), „vélemény kérendő", „tájékoztató kérendő vagy sürgetendő", „királyi resolutio vagy rendelet értelmében adassék ki" (ez is csak vitathatatlan esetekben történhetett így; a rendeletet azonban a Gubernium legközelebbi ülésén ilyenkor is fel kellett olvasni), „X kormányhatósággal közöltessék véleménynyilvánítás végett", „felülvizsgálat és véleménynyilvánítás végett a számvevőséghez", „rövid úton közöltessék a ... bizottsággal", „rövid úton tétessék át a ... bizottsághoz". Emellett currensként intézték azokat az ügyeket is, amelyeket a gubernátor sürgősségük miatt vagy „más közszükségből" tanácsülés nélkül kívánt expediáltatni. A Gubernium vezetőjének azonban olyan esetekben, amelyek superrevisiójakor a tanácsülés döntésére tartozó momentumok merültek fel, módja volt az ügyet a sessio elé utaltatni. A currens ügyeket külön jegyzőkönyvbe (currens protocollum) vezették be. A tanácsülési jegyzőkönyvekkel kapcsolatos teendőkben a következő változások történtek: az egyes ülésekről készült protoeollumokat az ülés napjától számított nyolc napon belül fel kellett terjeszteni az udvarhoz. (Velük együtt voltak felküldendők a megfelelő időszak currens jegyzőkönyvei is.) Ezeket a Kancellária megvizsgálás után visszajuttatta a Guberniumhoz; ott a levéltárba kerültek. Minthogy azonban a tanácsi határozatok ismeretére addig is szükség lehetett, amíg a protocollum megjárta Bécset, a rescriptum úgy intézkedett, hogy az eddig — az 1771-i utasítás ellenére — a referenseknél maradt előadóíveket is a levéltárban kellett elhelyezni (az ügyirat többi részeivel együtt). Külön kérdés volt a peres ügyek tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvi kivonatok dolga. A rendelet értelmében ezeket az ítélet kihirdetésének napjánál kellett bevezetni a protocollumokba. Az ügy elintézésére (a tanácsülés határozata, illetve currens ügyeknél a referens véleményének elkészítése utáni teendőkre) nézve a rescriptum szintén tar-