Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

talmazott változtatásokat a korábbi gyakorlattal szemben. A currens ügyeket természetesen haladéktalanul kellett intézni; a tanácsülés elé tartozóknál a titkároknak három napon belül kellett elkészíteniük az elintézésfogalmazványokat. (Kivételek voltak egyrészt a sürgős ügyek, másrészt a nagyobb munkát igénylők.) A szabályrendelet jellegű elintézésekre rá kellett vezetni a „Normálé" szót. Az expediálás rendje a referáláséval kellett hogy megegyezzék (a sürgős ügyekkel itt is kivételt kellett tenni). Az expeditiók szabályos ütemben történését a cancellarius provinciális ellenőrizte. Az iktatóhivatal nemcsak az elnöknek tett tizenötnaponként jelentést a még előadatlan ügyekről, hanem neki is (nyolcnaponként) a restans elintézésekről. Az expeditura vezetője szintén nyolcnaponként kellett hogy tájékoztassa az országos kancellárt az expediturán szükségen túl elintézetlenül heverő fogalmazványokról. Az expediturán külön protocollumot kellett vezetni az odakerült iratokról. Szabályozták azon ügyek elintézését is, amelyeket a számvevőséghez volt szokás áttenni. A rescriptum általános elvnek tekintette, hogy a számvevőség teendője a kincstár és az ahhoz tartozó alapok (ideértve a kegyes alapítványokat, a tanulmányi és vallásalapot is) pénzügyeinek ellenőrzése. Ezekkel kapcsolatban a következőképpen kellett eljárni: a) az ezen jövedelmek növelésére vagy csökkentésére vonatkozó jelentések stb. véleménykérés vagy tudomásulvétel végett közlendők voltak a számvevőségekkel; b) a számadások felülvizsgálatát igénylő ügyekben az elintézés előtt meg kellett hallgatni az Exactoratust. Az 1784. július 24-i rescriptum az ügyintézés reformja mellett még egy vonatkozásban tartalmazott fontos intézkedéseket. A Gubernium tehermentesítésére csökkentette a hozzá terjesztendő időszaki jelentések stb. számát. 1. A terményés kenyérárakról, továbbá a taxa commercialisról a jövőben csak a szabad királyi városok és a nagyobb és forgalmasabb vásáros helyek tartoztak rendszeres jelentésekkel (az előbbieket havonta, az utóbbiakat félévente kellett felküldeni). 2. A tabula continuák és a városi tisztségek mentesültek a jegyzőkönyvkivonatok havi felterjesztése alól; csak magukat a protocollumokat kellett megküldeniük a Guberniumnak, amely azután megvizsgálás után visszajuttatta hozzájuk. 3. A helységek status activusára és passivusára vonatkozó időszakos jelentések megszüntetendők voltak; csak akkor kellett erről a Guberniumot tájékoztatni, amikor ezekben változás állt be. (Az Allodialia Saxonica-t illető rendelkezések változatlanul érvényben maradtak.) 4. Az unió tárgyában csak akkor volt szükség jelentéstételre a Guberniumhoz, ha nagyobb disuniálás vagy unióra lépés történt; a Főkormányszék aztán az udvari kancelláriának tett jelentést. 5. A rokkant katonákról, nyugalmazott katonatisztekről és özvegyeikről a törvényhatóságoktól a Guberniumhoz felterjeszteni szokott időszakos jelentések iránt a Főkormányszéknek az erdélyi főhadiparancsnoksággal — ennek céljaira történt ti. az adatszolgáltatás — kellett megállapodnia: elégséges-e ezekről félévente közös jelentésben beszámolni. 6. A transmigransokról tett rendszeres időszaki jelentéseknek nem volt már jelentőségük; így az udvar engedélyezte megszüntetésüket. 7. Csak az állami költségen létesített, illetve fenntartott utak és hidak építéséről és javításáról kellett tudósítani a továbbiakban a Guberniumot, a községek által gondozottakról nem. 8. A korábbi rendelkezésekkel a törvényhatóságok hatáskörébe utalt ügyeket illetően a Gubernium ne fogadjon el kérvényeket stb. 9. A törvényhatóságokat és a városokat utasítani kell arra, hogy a Commissariatus Provinciális, az Exactoratus Provinciális, az alsóbb katonai hatóságok 11* 163