Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

másolati könyveket). Ide került a fejedelmek levelezése. Ez, jellegét tekintve, sokrétű anyag volt. Szerepelt benne diplomáciai levelezés (portai követek jelentései, más külországokba küldött megbízottak, magyar közjogi méltóságok, idegen államok uralkodói — ez a kategória viszonylag kicsiny, s elsősorban a két dunai román fejedelemség uralkodóival folyt levelezés tartozik ide —, török nagy vezérek, pasák stb. levelei a fejedelmekhez s azok levélfogalmazványai ezekhez), belföldi hivatali levelezés természetű anyag (a fejedelem rendeletei kincstári szervekhez, várkapitányokhoz stb., nyílt parancsai, fontos végvárak kapitányainak jelentései, a fejedelmi katonaságot illető többrétű iratanyag: esküminták és okmányok, lajstromok, fízetéskimutatások, várinventáriumok stb.), részben hivatalos, részben magánjellegű levelezés (pl. a két Rákóczi György egymás közti levelezése). Nem jelentéktelen az udvartartás iratanyaga sem. A fejedelmi hatóságok ide került anyagának másik nagy csoportja a kincstári szervek terméke: fiscalis uradalmak számadásanyaga, tisztjeik egymás közti és felsőbbségeikkel való levelezése, bányaszámadások, termelési kimutatásaik, fizetési jegyzékeik, harmincadnyugták, -számadások, tizedbérletügyek irataid A fejedelmek és hatóságaik iratanyaga azonban erősen töredékes. A Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára nem az egyedüli ilyen jellegű volt Erdélyben. Ha az ország központi területétől távol eső, határszéli Váradon feltehetőleg kevésbé is őrizték eszmeileg a fejedelmi levéltárba tartozó anyagot, a Kolozsmonostori Konvent Országos Levéltárába már kerültek ilyen iratok — ha sokkalta kisebb mennyiségben is, mint a káptalanéba. Másrészt a fejedelmek halála után (ami gyakran azt is jelentette, hogy más család kezébe került az uralkodás) családjuk magával vitte levéltáruknak azt a részét, amelyet — törvények vagy kialakult közjogi gyakorlat által kötelezve — nem kellett a levéltárban hagyniok. így egyes fejedelmek iratai ma családi levéltárakban (esetleg azok különböző részeiben) találhatók. Olyan fejedelmeknek, akiknek működési központja egy időben Magyarország — Kassa — volt, bizonyos iratanyaga a magyarországi kamarai hatóságok levéltárába került. A két kuruc fejedelem: Thököly és II. Rákóczi Ferenc levéltárából inkább csak véletlenül jutott valami a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltárába. Végül természetesen a fejedelmi levéltárak állománya is megtizedelődött a levéltár egészének 17—18. századi pusztulásai során. További forrása volt a levéltár gyarapodásának családok vagy magánszemélyek levéltárának a káptalani archívumba kerülése. Ez többféleképpen történhetett. Juthattak családok arra a meggyőződésre, hogy — kül- vagy belháború zavarai közt — levéltáruk biztonságosabb helyen van a fejedelmi székhelyen, mint egy vidéki kúriában. Ilyenkor letétbe került a családi levéltár a hiteleshely archívumában, s esetleg végleg ott is maradt. Más ilyen természetű anyag feltehetőleg családok (vagy egyes ágaik) kihalásakor jutott ide. A levéltár méreteihez képest nagyobb anyaggal a következő családok vagy személyek szerepelnek: az Alaghy és Alvinczi család (elsősorban a két nevezetes Alvinczi Péter: Bethlen Gábor kassai prédikátora, Pázmány hitvitázó ellenfele és a 17. század végi ítélőmester és diplomata), Basire Izsák, a Cseffey, Gávai és Hatvani család, Geleji Katona István püspök, Ibrányi Mihály váradi alkapitány, Kassay István fejedelmi tanácsúr és protonotarius, Kornis Zsigmond tanácsűr, Mágochy Ferenc (Bocskai híve, Torna és később Bereg megyei főispán), Péchy Simon, Telegdy Mihály, Walkay Miklós.