Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

Amellett a 17. század végéről jelentősebb mennyiségű elszámolás stb. került a levéltárba a katonaság tartásáról (bizonnyal amiatt, hogy ez a szám vétel ekkor az országgyűlésen folyt, az pedig itt helyezte el iratanyagát, s nem adta a Gubernium őrizetébe). Végül gyarapodhatott még a levéltár fejedelmi kori anyaga részben későbbi ajándékozás folytán, részben a káptalani requisitorok levelezésének idekerültével. Másrészt a fejedelmi korszak sem kímélte meg a levéltárat a katasztrófáktól. Ezek közt a legsúlyosabbak: az 1601-i dúlás (a goroszlói csata után Erdélybe nyomuló Basta és Vitéz Mihály keresztesmezei táborából, Rácz György vezetésével kicsapó katonák felprédálták Enyedet és Gyulafehérvárt, feltörték a levéltár ajtaját, szétszórták, karddal összevagdalták, és magukkal hurcolták a levéltár anyagának egy részét)

21 és egyáltalán a 16. század végi —17. század eleji uralmi válság során kialakult állapotok (újból idézünk a káptalani requisitoroknak az országgyűléshez intézett, 1604. február 3-i panaszos folyamodványából: az iratanyag „Mind ot vesz a' főidőn, ot rothad, az torony megh egese után, az eső viz nedvesseghe mia ... Az mi magunk keőlchygen sokszor aytayat az Seghrestenek be chynaltattuk, törtön törik fel, horton horgyak az leveleket, mert hogy a templomnak ninchyen aytaya... Ez előtt is sokszor, de az el mult esztendőbe főképpen nagy iszoniu kar leve a Captalanba, mert kinek kinek az őn maga hasznára leve gondya, az közönséges jo senkinek eszibe nem juta."

22

), azután az 1658-i pusztulás. A II. Rákóczi Györgynek fejedelemségétől való megfosztására Erdélybe nyomult török és tatár hadak felperzselték a fejedelmi székhelyet. A levéltár őrei előrelátók: Taraczközi Ferenc, a káptalan tudós requisitora Szebenbe menekítette az anyag legféltettebb részét, „egy darab gránát posztója lévén, az szekereseknek avval fizetett". Gyulafehérvárott azonban a könyvtárat és a levéltárat felégették a dúló hadak; betörtek ezek elfalazott őrzőhelyére, s ,,a' sok munkával, kőlcséggel szereztetett sok szép könyveket, s leveleket is, és protocollumokat is, avagy fejedelmi könyveket, s valamelyeket Toroczkőzi (így Keménynél) Ferentz nevü egyik káptalan magával Szebenben élnem vihetett volna... azon könyvtartó háznak közepire rakásra hordván, ugy gyujták, s égetek meg rettenetes, és Becsülhetetlen kárral. 0 szánnya meg az Ur Isten ! hogy annyi sok magok hasznokat kereső tisztek, praefectusok, udvar bírák közzül nem találtathatott vagy egy, ki az országnak a' levelekből, királyi könyvekből, protocollumokból: az Ecclesiának pedig a' Bibliothékának sok szép, és nagy summa pénzben állo könyveknek romlásából való nagy kárát, megkeserülte, szánta volna, s az romlás előtt Szebenben, avagy csak azakat bé költöztette volna !" — írta a történtekről Szalárdi Siralmas krónikájában.

23 A Habsburg-uralom kora (amelyet a 17. század végi katonai elszámolások kapcsán már érintettünk) a hiteleshelyi anyag szaporodása és a törvénycikkeknek a levéltárba kerülése mellett egyetlen vonatkozásban hozott nagyobb anyaggyarapodást a levéltárnak. I. Ferenc meghiúsult úrbérrendezési kísérletének egyik erdélyi kerületi biztosa, Majláth György, a levéltárba helyeztette el az 1819— 1820-i úrbéri összeírás másodpéldányait (kerületét illetően). Ez az anyag a Conscriptio Czirákyana egész Erdélyt felölelő, de itt-ott hiányos első példányának hasznos kiegészítője. Az anyag pusztulása azonban a Habsburg-időszakban is tartott. 1755-ben commissio regnicolarist küldtek ki a két hiteleshelyi országos levéltár állapotának megvizsgálására, amely aztán rendezést (pontosabban: elhatárolást) végzett a gyulafehérvári levéltárban. Különválasztották egyrészt a csonka, töredékes s így jogbizonyításra már nem használható okleveleket, más-