Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

tott, Pálffy 1862. február 22-én külön vizsgáló bizottságot állított fel, Friedrich György helytartótanácsos elnöklete alatt, azzal a feladattal, hogy neki a kifogás alá eső tisztviselők iránti elbánásra nézve véleményes jelentést tegyen.

115 1862 tavaszán, miután a helyzet bizonyos mértékig konszolidálódott, lehetővé tették a megyei kormányzóknak, hogy — ha jónak látják — a nyilvános tisztiszéket összehívhassák, előzetesen azonban erre felsőbb engedelmet kellett kérniük. Ezeken a nyilvános tisztiszékeken a terület közigazgatási ügyeit tárgyalhatták meg, a közjogi kérdések tárgyalását azonban nem engedélyezték számukra. Forgách a külső formákban is kifejezésre kívánta juttatni, hogy a nyilvános tisztiszék tartása által az illető megyék testületi hatósága bizonyos mértékig visszaállíttatott: míg a provizórium kezdete óta a kancellária a helyhatóságokhoz küldött hivatalos rendeleteket nem azok közönségéhez, hanem a megyei kormányzóhoz intézte és címezte, a főkancellár 1862. június 8-án már arra utasította a kancelláriát, hogy olyan megyék esetében, amelyek nyilvános tisztiszéket tartottak, az udvari rendelvények ismét a megye közönségéhez intéztessenek.

116 Ezek a tisztiszékek természetesen semmiképpen sem feleltek meg a jogfolytonosság és alkotmányosság követelményeinek. Pest megye főispáni helytartója, Kapy Ede, 1862. július 14-én jelentette a főkancellárnak, hogy a megyeházán aznap tiszti gyűlést tartottak, amelyen egyes mezővárosok, ill. városok tanácsi küldöttei is részt vettek. A karzatok egy része is megtelt, Kapy szerint mintegy 400 ember volt jelen. Az alispánnak a megye állapotáról és közügyeinek alakulásáról tett jelentése után Nagy Pál kecskeméti képviselő azt indítványozta, nyilvánítsanak köszönetet a helytartónak, mert a városi képviselők meghívását kieszközölte, és kérjék meg őt, eszközölje ki továbbá, hogy a megyében egy, a nép minden osztályát és érdekeit kellőképp képviselő megyei bizottmány alakítását engedélyezzék. A felszólaló nem a lelépő megyei bizottmányt kívánta vissza, hanem új bizottmány szervezését, a személyes és képviseleti jog alapján.

117 Az 1862. év vége felé elérkezettnek látszott az idő a kiegyezési tárgyalások megindítására. Forgách javaslatára az uralkodó november 19-én amnesztiát adott mindazoknak, akiket a katonai törvényszékek politikai cselekmények miatt addig elítéltek vagy perbe fogtak, s azoknak a politikai menekülteknek, akik engedély nélkül visszatértek Magyarországba, amenynyiben bűncselekmény nem terhelte őket. Ezután gróf Apponyi György országbírót Bécsbe rendelte és megbízta egy kiegyezési tervezet elkészítésével. Apponyi a tervet magyar konzervatív politikusokkal, Majláthtal, Sennyeyvel, Ürményivel való megbeszélések alapján készítette el, s azt, úgy látszik, Deák Ferenc is jóváhagyta. A terv a dualizmus elvére épült, és körülbelül azokat az elgondolásokat tartalmazta, amelyek 1867-ben megvalósultak. A külügyet, a hadügyet, a birodalmi pénzügyeket és kereskedelemügyet közös ügyeknek minősíti, s azok kezelését közös miniszterekre kívánja bízni, akiknek a kinevezésénél a dualisztikus egyenlőség elvének megfelelően a m D 185. 1862:147. 116 D 185. 1862:420. 117 D 185. 1862:535. 7 Abszolutizmuskori levéltár 97