Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

megyei kormányzó indítványt tehessen a megyei bizottmány, ül. képviselőség visszaállítása iránt.

110 A rendkívüli intézkedések végrehajtása nem volt könnyű feladat. Az új rendszer bevezetése a helytartótanácson belül is bizonyos személyi válságot idézett elő; a tanácsosok egy része november 5-e után lemondott állásáról, az öreg Havas József, aki az irodaigazgatói teendőket is ellátta, nyugdíjaztatását kérte. Pálffynak nagy gondot okozott, mert az egész szervezés sikerét kérdésessé tette az a körülmény, hogy a megyei és városi törvényhatóságok nagy része, mielőtt feloszlott volna, határozatban kimondotta: mindazok, akik a választott megyei és városi tisztviselők leléptével megyei vagy városi közhivatalt vállalnának, hazaárulóknak fognak tekintetni, s általuk annak idején feleletre fognák vonatni. Pálffy november 29-i felterjesztésében e határozatok megsemmisítését és érvénytelenítését kérte az uralkodótól, arra hivatkozva, hogy a szolgálatot vállaltak és a magas klérus is azt igen óhajtják.

111 Forgách azonban úgy vélte, hogy egy ilyen értelmű legfelsőbb nyilatkozat csak növelné az izgatottságot, s az uralkodó ennek alapján december 10-én egyszerűen azt rendelte el, hogy a megyekormányzók a jegyzőkönyvekből töröljék vagy metsszék ki a vonatkozó határozatok szövegét.

112 Ilyen körülmények között nehéz volt megfelelő személyeket találni, akik hivatalt vállaltak volna; a vonakodás nagyobb mérvű volt, mint a Bach-korszakban. A rendelkezési állományba helyezett Bach-kori tisztviselők nagy része újból hivatalhoz jutott, sőt Schmerling a szervezés érdekében külhoniak alkalmazását is javasolta a magyar kormány férfiaknak, azok azonban ezt a javaslatot nem fogadták meg. Pálffy inkább más megoldást választott. November 22-én a megyei és városi tisztikarok szervezése iránt kiadott elnöki levelében a megyei kormányzókat felhatalmazta, hogy a szervezésnél a volt autonóm hatóságoknál szolgált tisztviselőkre is figyelemmel lehessenek. December 5-én ehhez még hozzáfűzte, hogy e részben szigorú óvatosságot ajánl, olyanokat, akik a lefolyt korszak alatt izgató működést fejtettek ki, semmi esetre se alkalmazzanak, mert ez a közszolgálatnak kárára lenne. A szervezés sikere nagymértékben a megyei kormányzók alkalmasságán is múlt, s ezért Pálffy a meg nem felelőnek bizonyult megyei kormányzók helyükről való eltávolítását javasolta a főkancellárnak.

113 Ez történt pl. Szabolcs megyében, miután ott Sándor András kir. biztos olyan egyéneket nevezett ki a hivatali állásokra, akik azok betöltésére szerinte sem politikai, sem erkölcsi tekintetben nem látszottak megfelelőeknek.

114 Általában azonban a megyei kormányzóktól várta a helytartó a tisztikarok megfelelő módosítását; külön körlevélben szólította fel őket, hogy a kifogás alá eső tisztviselőket illetően saját hatáskörükben intézkedjenek. Minthogy azonban ennek nem lett sok foganatja, sőt a megyei kormányzók egy része személyes tekintélyét vélvén megtámadva, emiatt érzékenykedést nyilvání110 D 185. 1861:738. 111 D 185. 1861:881. 112 D 185. 1861:970. m D 185. 1861:1100. 114 D 185. 1861:1135.