Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
helyreállítása tekintetében adott, a jövőben is egész épségükbén és sértetlenül fönntartani. 107 A provizórium tehát, ahogyan a november 5-én bevezetett rendszert nevezték, a politikai igazgatás terén az alkotmányos jogok felfüggesztésével újabb abszolutisztikus, bürokratikus kormányzatot vezetett be. A provizórium hatóságaira háruló feladatokat külön utasítások szabályozták. Az uralkodó felhatalmazta a magyar kancellárt és a helytartót, hogy a közcsend, rend és biztonság fönntartására az ország területére külön rendeleteket és tilalmakat bocsáthasson ki, s az ezek ellen vétőkre 500 osztrák értékű forintig terjedhető bírságot és egy évi várfogságig terjedhető fogságbüntetést szabhasson ki. Pálffy Móric helytartónak kellett az ország politikai közigazgatását irányítania és ellenőriznie. Reá bízták különösen, a sajtó, az egyletek és a színházak ügyeinek, s az útlevélügynek legfelső irányítását, és az idegenek fölötti őrködést. Neki joga volt a törvénykezési és a pénzügyi közegektől felvilágosításokat kívánni, s amazok kötelesek voltak ilyen irányú kívánságait teljesíteni, sőt szükség esetén a vonatkozó iratokat is elébe terjeszteni. Pálffy a reá ruházott hatalom gyakorlásáért, az általa kiadott intézkedésekért az uralkodónak volt felelős. 108 A kivételes állapot tartamára Pálffyra ruházott különleges államrendőri feladatokat külön az ő számára kiadott titkos utasítás írta körül. Eszerint az államrendőri feladatokat Magyarországon a helytartótanácsnak és a neki alárendelt politikai és rendőri hatóságoknak kellett ellátniuk. Arra kellett törekedniük, hogy a kormányellenes megnyilatkozásokat, nyugtalanító" vagy lázító hírek terjesztését, politikai jelvények viselését, a kormány rendszabályainak rosszindulatú bírálatát megelőzzék, és ha ilyenek történtek, azokat üldözniük kellett. A „köznyugalmat megzavaró" akciókat gyorsan és erélyesen, szükség esetén katonaság segítségével, el kellett nyomniuk. A helytartónak feladatává tette az utasítás, hogy a „köznyugalomra veszélyes egyéneket," különösen azokat, akik veszélyes politikai mozgalmak esetén feltehetően azok vezetői lennének, eltávolíttassa arról a helyről, ahol az állam biztonságát veszélyeztethetik. Ezért felhatalmazta, hogy azokat a személyeket, akik múltjuknál, politikai tevékenységüknél és az újabb időben kifejtett működésüknél fogva összeesküvések középpontjaivá válhatnak, a legszigorúbb felügyelet alá vonja, és a legelső adandó alkalommal, amikor a kormánnyal szemben ellenséges magatartást tanúsítanak, vagy ellene bujtogatnak, letartóztassa és valamelyik erődben ártalmatlanná tegye. Gondos felügyelet alá kellett vonnia a „rosszérzelműek" gyülekező helyeit, s azokat, amint ott kormányellenes megnyilatkozásokat észleltek, azonnal be kellett záratni. Olyan egyleteknek, amelyek helyiségeiben ilyenek történtek, működését felfüggeszthette. A helytartónak minden, az állambiztonság érdekét szolgáló intézkedésekor érintkezésbe kellett lépnie az országos katonai főparancsnokság vezetőjével, tehát a budai, ill. a temesvári cs. kir. hadifőparancsnokkal. Különösen köteles volt közölni velük azokat az észleleteket és eseményeket, 107 D 189. 1860/61 :VIII.F.2. 16 086. 108 D 185. 1861:772.
