Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

amelyek a köznyugalom szempontjából jelentősek lehettek, így bujtogatok megjelenését vagy elfogatását, politikailag aggályos személyek összejöveteleit, a kormány rendszabályaival szemben ellenállás szervezésének jeleit,, és velük meg kellett beszélnie az ezek ellen foganatosítandó rendszabályokat. Az utasítás mindamellett leszögezte, hogy a hadifőparancsnokok nem követelhetik a helytartótól, hogy a helytartóság iratait hozzájuk beküldje, s hogy azok sem közvetlenül, sem közvetve nem avatkozhatnak be a hatóságok adminisztratív ügyintézésébe. Minden eshetőségre számítván, az utasítás a helytartót még további rendkívüli jogokkal ruházta fel. Feljogosította őt arra, hogy amennyiben a közrendet veszélyeztető, komolyabb nyugtalanságok fordulnának elő, szükség esetén a községek egyetemleges felelősségét az erőszakosságokért kimondhassa. Ha egy községben a kincstár, valamely közintézmény, vagy cs. kir. katonai vagy polgári szolgálatban álló személy, illetve hozzátartozója vagyonát nyilvános erőszakosság útján megrongálták, s a tettest nem lehetett megállapítani, a község a károsultnak teljes kártérítést kellett hogy szolgáltasson. Ugyanígy kötelezni kellett a községet, amelyben egy cs. kir. katonai, vagy polgári szolgálatban álló személyt szándékosan megsebesítettek vagy megöltek, hogy a károsultnak teljes kártérítést fizessen, ill. hátramaradottai ellátásáról gondoskodjék. Zendülés, felkelés vagy a köznyugalom megzavarása esetén, ha annak elnyomására katonai erőt kellett igénybe venni, az illető községeknek nemcsak a kincstárt, közintézményeket vagy közalkalmazottakat ért károkért kellett felelniük, hanem mindazokért a költségekért is, amelyeket a nyugtalanság elnyomására és a rend helyreállítására fordítottak. A kártérítési kötelezettséget azonnal az azt okozó esemény után, rendkívüli adóként kellett a községnek előírni, s vagyonából, vagy igazságos felosztás alapján a lakosság vagyonából, behajtani. A kártérítés fizetése alól a községnek csak azok a lakosai voltak felmenthetők, akik igazolni tudták, hogy a bújtogatással tettleg szembeszegültek. Ha valamely városban vagy megyében a köznyugalom olyan mértékben volt veszélyeztetve, hogy a nyugtalanság elfojtására a fenti eszközök sem látszottak elegendőnek, az utasítás értelmében az országos hadifőparancsnokság vezetője a helytartóval egyetértésben a kérdéses városra vagy megyére az ostromállapotot is kiterjeszthette. Ha kettejük közt erre vonatkozólag véleménykülönbség merült volna fel, a katonai hatóság döntése szerint kellett eljárni. Ha nyugtalanságok alkalmával fegyverhasználatra került sor, a rendzavarás elnyomását közvetlenül célzó intézkedéseknek ostromállapoton kívül is a katonai parancsnokoktól kellett kiindulniuk.

109 A helytartó után a megyei kormányzók vállára helyezték a legsúlyosabb feladatokat és a legnagyobb felelősséget a közrend fenntartásáért, s éppen ezért az ő számukra külön utasítás készült. Eszerint a főispán, a főispáni helytartó vagy az annak képében működő királyi biztos a kormánynak az illető megye területére nézve kirendelt legfőbb közigazgatási közege, aki hivatala tekintetében közvetlenül a kancellária és a helytartótanács, ül. a kancellár és a helytartó alá van rendelve. 109 Redlich II. 747—750. 1.