Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

letkezett, s ha egyelőre nyílt összeütközésekre nem is került sor, a helyzet tarthatatlan volta mindenki előtt világossá vált. A Selmecbánya város és az alsó-magyarországi bányaigazgatóság közötti vita során Russegger bányászati igazgató kijelentette, hogy ha a tanács el nem áll az állami hivatalnokok elleni bíráskodástól, ő a tanács ellen katonai karhatalmat fog használni. A kancellária a megyék és városok hozzá intézett tiltakozásait egyszerűen irattárba tette, mert a rendszabály visszavonására tett intézkedései sikertelenek maradtak, arra viszont a kancellária nem volt hajlandó, hogy a hadügyminiszter, a pénzügyminiszter és az államminiszter követelésének eleget téve, a rendszabályt Magyarországon hivatalosan kihirdesse. Hogy a két kormányzat között nyílt összeütközésre nem került sor, annak oka az volt, hogy egymásra szorultak: az adott társadalmi helyzetben mindkét fél tudatában volt annak, hogy alapvető politikai érdekeik megegyeznek. A pénzügyi közegeknek szükségük volt a törvényhatóságok támogatására, azok viszont a tagosítások miatt elkeseredett parasztság mozgalmai ellenében a katonaságtól vártak védelmet. A Magyarországon állomásozó hadsereg az adó behajtásával volt elfoglalva, s parancsnoka, Coronini altábornagy, a megyéket azzal igyekezett sakkban tartani, hogy a parasztok elleni karhatalom iránti kéréseiket nem teljesítette.

90 A városok, amelyek a megyékkel egyidőben szerveződtek újjá, s ugyancsak 48-as alapon, a megyékhez hasonló politikát folytattak. Régi hatáskörüket kívánták visszanyerni, s önhatalmúlag magukhoz vonták a közigazgatás olyan ágait is, amelyek kezelésére az októberi diploma értelmében még a császári hatóságok voltak hivatva, mindaddig, amíg új, törvényes megoldás nem született. Ez volt a helyzet a rendőri igazgatás terén. Az uralkodó október 20-án Rechberghez intézett kéziratában úgy rendelkezett, hogy a rendőrminisztérium továbbra is fennmarad, mint az egész birodalom számára rendelt központi hatóság. A rendőrminiszter ezek után úgy vélte, hogy a magyarországi rendőrigazgatóságok és az azoknak alárendelt rendőri kirendeltségek felett másodfokú hatóságként majd a helytartótanács, legfelsőbb fokon pedig továbbra is a rendőrminisztérium fog rendelkezni, s a magyar kancellária ez utóbbival olyan viszonyba lép, mint addig a belügyminisztérium volt. Az újonnan megalakult városi kapitányságok azonban a rendőrigazgatóságokat megszűntnek tekintették, és lassanként az ideiglenesen azok hatáskörében hagyott ügyeket is magukhoz vonták. A rendőrigazgatóságok viszont ragaszkodtak hatáskörükhöz, és annak megsértése miatt felsőbb helyen óvást emeltek. A súrlódások leginkább a sajtóellenőrzés, az idegenek feletti felügyelet és a színházi rendészet terén fordultak elő. A magyarországi államrendőrség átszervezése ügyében még az októberi diploma kiadása előtt tárgyalások folytak a belügyminisztérium és a rendőrminisztérium között, s ezek során megállapodás jött létre, amely szerint Pozsonyban, Sopronban, Kassán és Nagyváradon a rendőrigazgatóságot megszüntetik, és helyette csak rendőrbiztosságot hagynak meg, s ezek a bu96 Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849—1867. Iratok. A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 6. Bp. 1959. 342. 1.