Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

eljárásuk nem biztatna sikerrel, azt a látszatot keltené, mintha a kormány kebelében véleménykülönbség lenne a rendszabály miatt.

94 Miután a pénzügyi hatóságok működését a megyék többhelyütt tettleg gátolták, és a pénzügyi közegeket testileg is bántalmazták, s többet börtönbe vetettek, az erélyes rendszabályokra hajló Schmerling államminiszter, a magyar kancellárt meg sem kérdezve, 1861. május 15-én legfelsőbb elhatározást eszközölt ki, amely a ,,cs. kir." állami hivatalnokokat katonai védelem alá helyezte. Az elhatározásban, amelynek tartalmát Schmerling két nappal később közölte a magyar kancelláriával, az áll, hogy a Magyarországon alkalmazott cs. kir. állami hivatalnokok és a cs. kir. pénzügyőrség további rendelkezésig mind polgári jogi ügy ékben, mind bűnügyekben a katonai országos főparancsnokságok, ill. a budai és a temesvári katonai törvényszékek alá helyeztetnek. A helytartótanácsot erről a rendszabályról közvetlenül az országos hadifőparancsnokság értesítette. A helytartótanács ez ellen május 23-án remonstrált, kijelentvén, hogy e rendkívüli, egyenesen az ostromállapotra emlékeztető rendszabályt, amely szerinte hihetetlennek, korszerűtlennek és veszélyesnek látszik, ki nem hirdeti, hanem megszüntetését indítványozza. Neki e határozatot azzal kellett volna a törvényhatóságoknak tudtul adnia, hogy ezentúl tartózkodjanak az érintett személyek elleni minden bírói eljárás gyakorlásától. S ezt akkor, amikor az éppen együtt ülő országgyűlés bizottmányt küld ki az országbírói értekezlet javaslatainak tárgyalására. Schmerling eljárása a kancellária urait is felbőszítette, s június 13-án erélyesen tiltakoztak az államminisztáriumnál, kifejtvén, hogy ehhez a rendelethez a kancellária nem járult volna hozzá. Nem a kivételes állapotra emlékeztető rendszabályt javasolt volna, ami felizgatja a kedélyeket, az érdekelteknek viszont nem ad megfelelő védelmet, hanem felelősségre vonta volna azokat, akik az egyes túlkapásokat elkövetik. A kancellária szerint a rendszabályt nem is lehet foganatosítani, mert a megyék és városok, amelyek már az ellen is tiltakoznak, hogy a helytartótanács parancsait teljesítsék — annak formai törvénytelensége miatt — még inkább tenni fogják azt olyan rendelettel szemben, amely valóban törvényellenes. Nem is lehet majd megakadályozni, hogy a területükön működő császári hivatalnokok ellen esetenként eljárjanak, és csak anyagi erő, a polgári és katonai hatóságok közötti nyílt összeütközés útján lehetne a kérdéses rendszabálynak érvényt szerezni. A kancellária azt kérte az államminisztériumtól, ne kívánja tőle, hogy e rendszabály kivitelében közreműködjék, erre nem is érzi magát kötelezve, mert az októberi diploma értelmében nem vállalkozhat oly rendszabály kivitelére, amely, habár az ő hatáskörébe tartoznék, teljes mellőzésével jött létre, és nézete szerint nem alkalmas arra, hogy a kívánt célhoz vezessen. Schmerling ezt a közlést tudomásul vette, s ennek következtében a legfelsőbb elhatározás Magyarországon a politikai hatóságok útján nem hirdettetett ki.

95 A megyék és városok, amelyeknek így a rendeletről hivatalos tudomásuk nem volt, s arról csak az újságból értesültek, tiltakozást jelentettek be. A törvényhatóságok és a cs. kir. közegek között ebből a helyzetből adódóan számos súrlódás ke94 D 185. 1860/61. VIII. A. 13/3. 95 D 189. 1860/61. VIII. 0. 7. 6* 83