Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
másik módot is ajánlott: amennyiben a község megtagadja a pénzügyigazgatóság adófizetésre vonatkozó rendeletének teljesítését, egy a tárnokmesternek megnevezett s talán az ő írásbeli felhatalmazásával ellátott pénzügyi szerv szálljon ki katonai karhatalommal a községbe, és az a község költségén ott tartózkodjék, amíg a község eleget nem tett adókötelezettségének. így biztosítani lehetne egyúttal a közvetett adókat, a fogyasztási adót, dohányegyedáruságot stb. is, mert a katonai beszállásolás idején a pénzügyőrség is nagyobb biztonsággal láthatná el a maga feladatait. Szőgyény alkancellár a pénzügyminiszternek adott válaszában rámutatott arra, hogy királyi biztosok kiküldése, amely mint alkotmányellenes rendszabály korábbi országgyűléseken is panaszokra adott okot, az adott helyzetet csak még jobban elmérgesítené, s ő nem is találna olyan tekintélyes férfiakat, akik ezt a feladatot elvállalnák. A második megoldást, körültekintő, tapintatos és lehetőleg a helyi nyelvet beszélő pénzügyi hivatalnok kiküldését, szükség esetén katonai karhatalommá], megfelelőnek tartotta, de anélkül, hogy ezt a tárnokmesternek előzetesen jelentenék s tőle írásbeli felhatalmazást kérdenek, mert ez Szőgyény szerint csak megnehezítené a tárnokmester amúgy is sok támadásnak kitett politikai helyzetét. Szőgyény egyébként azt a módot ajánlotta az adófizetéssel szembeni ellenállás megtörésére, hogy felszólítja a hercegprímást, püspököket és főispánokat, mindenekelőtt saját adójukat fizessék be, s adjanak ezzel jó példát az adófizetőknek. 92 Magyarországon ekkor voltaképpen kettős kormányzat létezett: egyrészt az 1848-i alapon szervezett törvényhatóságok, másrészt az 1849-i alapon működő „cs. kir." hatóságok, s a kettő között szánalmas módon vergődtek az 1847-i alapon szervezett ,,m. kir." hatóságok, anélkül, hogy az ókonzervatív politika és az októberi diploma csődjét nyíltan be merték volna vallani. Erre a vergődésre jellemző a helytartótanács magatartása az adóbehajtási ügyben. Miután a kancellária beleegyezett abba, hogy az adóbehajtás kényszerítő eszközök igénybevételével történjék, a pénzügyi hatóságok kidolgozták az alkalmazandó rendszabály tervezetét. Ennek első pontja szerint a helytartótanács hirdetményt ad ki, s ebben felhívja a helyhatóságokat és községeket az adó késedelem nélküli behajtására és az adóhivatalokba való beszállítására. Egyben azt is közli velük, hogy a cs. kir. megyei hatóságoknak az adóbehajtás körüli hatásköre a cs. kir. kerületi pénzügyigazgatóságokra ruháztatott át. A helytartótanács vonakodott ezt a hirdetményt kiadni, amit a pénzügyminiszer később, amikor nála a megyei közigazgatási költségekhez szükséges javadalmaknak a főispánok kezéhez való kiutalását sürgették, nem késlekedett a kancellár szemére hányni. 93 A helytartótanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután a hatáskörátruházásra vonatkozó legfelsőbb elhatározást a törvényhatóságoknak egyszerűen tudomására hozta, felesleges az adóbehajtásra vonatkozólag körlevelet kibocsátania s azt falragaszok útján kihirdettetni, s azt állította, hogy azzal — akkor, amikor az országgyűlés együtt ül — veszélyeztetné a kiegyenlítés művét. A pénzügyi hatóságok viszont úgy vélték, hogy egyoldalú 92 D 185. 1861:165. 93 D 185. 1861:401.
