Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
január 25-ével szüntette meg működését, a helytartótanács viszont február 1-ével vette át a visszacsatolt terület ügyeinek intézését. 89 Ennek a területnek a megyehatóságai alakultak meg utolsónak az országban. A gyökeres átalakulás érthető módon országszerte mélyen felkavarta a kedélyeket. A megyék szervezése a főispánoknak adott királyi utasítás ellenére, részben közreműködésükkel, részben akaratuk ellenére, alulról jövő nyomás következtében nem az 1347-i, hanem az 1848-i jogalapon történt. Több megyében, még mielőtt a főispán oda érkezett volna, összegyűltek a birtokos nemesség képviselői, felolvasták az 1848-i megyebizottmány névjegyzékét, s megállapították, kik haltak meg azóta, vagy vállaltak hivatalt a Bach-korszakban, mert ez utóbbiakat erkölcsi halottként kezelték. Ezután csupán a holtak és a holtnak tekintettek helyére választottak új tagokat, egyébként az 1848. évi megyebizottmányt törvényesen fennállónak minősítették. Az így megalakult, Ül. működésbe lépett megyebizottmány alakította meg azután a megyei tisztikart. Az új megyehatóságok egy része mindjárt megalakulása után kinyilvánította, hogy az októberi diplomát el nem fogadja, a kancelláriát és helytartótanácsot törvényesnek el nem ismeri. A császári hivatalnokok riadtan figyelték az események alakulását. A kassai rendőrigazgató pl. azt jelentette a helytartótanácsnak, hogy Sáros megyében a „forradalmi elemek" kerítették kezükbe a hatalmat. Más részről ugyanakkor Zaránd megye földbirtokosai arról panaszkodtak, hogy a román főispán a megyebizottságot román többséggel alakította meg, és a románt nyilvánította a megye hivatalos nyelvévé. Majláth már december 4-én figyelmeztette a főispánokat, minden erejükkel igyekezzenek a rendet fenntartani, mert különben nem kívánt helyzet állhat elő. A katonai hatóságok ugyanis illetékes helyről utasítást kaptak arra, hogy mindaddig, amíg az újabb helyhatóság törvényesen meg nincs állapítva, saját felelősségükre önállóan is intézkedjenek, ha a polgári hatóságok a rendet és nyugalmat helyreállítani nem tudják. 90 Ez az utasítás a helyzet komolyságát jelzi: amíg a megyebizottmányok a forradalmi hangulat hatása alatt kísérletet tettek az abszolutisztikus rendszer azonnali teljes felszámolására, a kormány a rendelkezésére álló erőkkel az összbirodalom érdekeit igyekezett megvédelmezni, s elsősorban az adójövedelmeket, amelyekre égető szüksége volt, biztosítani. A király 1861. január 16-i leiratában kilátásba helyezte, hogy az ellenszegülő megyei bizottmányokat fel fogja függeszteni. Az átszervezést ugyanis mindenekelőtt az államkincstár sínylette meg, amelyet pedig az októberi diplomának kellett volna a teljes csődtől megmentenie. Az adók befizetése hirtelen megcsappant, sőt majdnem teljesen meg is szűnt. A hatóságok részben nem mertek, részben nem akartak olyan erélyesen fellépni az adók behajtása érdekében, mint azelőtt. A főispánok mindjárt kezdetben többhelyütt kitették az adófelügyelőket a megyeházáról. A helytartótanács utasította ugyan a megyéket az adók pontos behajtására, de maga is úgy vélte, hogy addig, amíg az átszervezés meg nem történt, ennek kevés foganatja lesz. Az utcai tüntetések során vagy titokban, legtöbb helyen eltávolították az adóhivatalok címtábláit, a pénzügyőrség 89 D 189. 1860/61. II. S. 37. 90 D 163. Norm. XVI. A. 7103.
