Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

bizalmat növelje. A császár ezért nem is fogadta el a kormányzósági javaslatot, és április 2-i elhatározásában a kerületek addigi beosztásának megtartása mellett döntött. Felvetődött ugyanakkor a kerületi székhelyek meghatározásának kérdése is, amennyiben a főtörvényszékek nem voltak minden esetben a politikai országos hatóság székhelyén elhelyezve. Ezzel kapcsolatban Hauer rámutatott arra, hogy a kormánynak az öt kerület alakításával az volt a célja, hogy mindegyikben fokozatosan önálló tartományi élet fejlődjék ki. Ennek fő tényezője — így érvelt — a tartományi főváros, amely csak akkor alakulhat ki, ha egy helyen koncentrálják a központi hatóságokat. Ezért az volt a véleménye, hogy a politikai és bírói főhatóságokat lehetőleg egy városban kell elhelyezni, különben egyik város sem tud uralkodóvá válni, fővárossá fejlődni. Ez volt a helyzet a nagyváradi kerületben, amelynek főtörvényszéke Debrecenben volt, és a kassaiban, amelynek főtörvényszéke Eperjesen székelt. Debrecen esetében Hauer úgy vélte, hogy ott rossz a szellem, már pedig közismert tény, hogy a város lakosságának szelleme visszahat a hatóságokra is, azt javasolta tehát, hogy a debreceni főtörvényszéket Nagyváradra helyezzék át, bár ott annak elhelyezésére nem volt megfelelő épület, ebben az esetben azonban a politikai szempontot fontosabbnak tartotta, mintsem hogy pénzkérdés miatt e javaslatát elejtse. Eperjesnél más volt a helyzet, ott inkább Kassa volt politikailag rossz szellemű, s Kassa egyébként is főváros jellegű volt, amit nem volt szükséges erősíteni. A kormányzóság javaslatának megfelelően a debreceni főtörvényszék Nagyváradra került át, az eperjesi azonban maradt a helyén.

62 Kétség merült fel aziránt is, ne helyezzék-e a pest-budai kerület székhelyét Budáról Pestre. Pest elsősorban azért lett volna alkalmas fővárosnak, mert a kerület lakosságának nagy része a Duna balpartján lakott, és megtakaríthatta volna a hídvámot, ha a főhatóságok ott lettek volna. Azért is rokonszenvesnek látszott Albrechtek előtt ez a gondolat, mert így világosan kifejezésre juttatták volna a régi ideákkal való teljes szakítást, az egész országra kiterjedő illetékességű helytartóság megszüntetését. Mégis Buda székhelyként való megtartása mellett foglaltak állást, hiszen ennek a szegény, a háborúban sokat szenvedett városnak a számára, amelyben a megfelelő hivatali helyiségek is rendelkezésre állottak, életkérdés volt az, hogy a hatóságok nála maradjanak, lakosságának szelleme pedig „jó, és inkább német" volt, míg Pesté „kevésbé jó és magyarizáló", s ezért a politikai hatóságot inkább Pesttől távol kívánták tartani.

63 A megyék esetében gyakorlati szempontból számuk csökkentését határozták el; már az 1853 januári szervező rendelet előírta, hogy Árva megyét egyesíteni kell Turóccal, Békést pedig Csanáddal. A magyarországi megyehatóságok száma így 43-ra csökkent. A vegyes járási hivatalok szervezése végett kerületenként egy-egy szervező bizottságot állítottak fel. Ezek tagjait úgy jelölték ki, hogy a magyar elem, a pest-budai kerületet kivéve, a bizottságot sehol se majorizálhassa, és azok a nemzetiségi területeken, ha alkalmas bennszülötteket nem 62 D 46. 1853: Org.-Akt. Alig. 6188. 63 D 46. 1853: Org.-Akt. Alig. 1699.