Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
litikai hatóságokat, hogy a jövőben szigorúan tartózkodjanak a bíráskodásba való mindennemű beavatkozástól, valamint testi fenyítések, különösen botütések alkalmazásától. De már öt hónappal később, szeptember 19-én, azt jelentette a helytartóságnak, hogy e rendelkezés végzetes következményekkel járt. Hivatalos körútja alkalmából meggyőződött arról -— írja —, amit már előre sejtett, hogy ti. a politikai hatóságok működése eredménytelen marad, ha megfosztják őket attól a lehetőségtől, hogy kisebb vétségeket büntessenek. Szerinte, ha a kormány kitart álláspontja mellett, a közigazgatási és bírói hatalom teljes szétválasztását illetően, a nép ellenszegülése olyan mértéket ölt, hogy a kormányrendeleteket csak katonai karhatalommal lehet majd végrehajtani. Űgy vélte, a politikai hatóságoknak meg kellene engedni, hogy botoztassanak, tekintélyük fenntartása érdekében. Hogy e téren határt szabjanak, egyszerre legfeljebb 12 botütést mérhessenek ki, s minden botozási esetről jegyzőkönyvet legyenek kötelesek vezetni. Az ilyen jegyzőkönyveket a szolgabíró havonta fel kellene hogy küldje a megyefőnökhöz, az pedig a kerületi kormányzathoz. A helytartóság — amelynek kebelében már a májusi tanácskozáskor aggályok merültek fel az ausztriai rendszabály hazai alkalmazhatóságát illetően — most teljes mértékben kiállt Forgách javaslata mellett. Kijelentette, hogy Magyarországon a pénzbüntetések és szabadságvesztés nem elegendők a politikai hatóság tekintélyének megóvására. Különösen a cselédembereknél nem lehet ilyen eszközökkel eredményt elérni: ezekkel inkább a munkaadókat sújtanák. Forgách javaslatához december 6-án Albrecht főherceg is hozzájárulását adta. A magyarországi börtönügy szabályozásáig inkább azt kívánta, hogy mérsékelt testi fenyítéseket alkalmazzanak, mint hogy az amúgy is túlzsúfolt, egészségtelen börtönöket még jobban megtöltsék. Röviddel ezután megtörtént a birodalmi alkotmány eltörlése, s az új császári alapelvek alsó fokon a bíráskodás és közigazgatás újbóli egyesítését írták elő. Ennek folytán a belügyminisztérium a javaslatra nem. hozott intézkedést, azzal a megokolással, hogy a kérdést majd a magyarországi hatóságok újjászervezésekor szabályozzák. 55 A császári alapelvek a Bach-féle provizórium legnagyobb alkotását, a közigazgatás és bíráskodás teljes szétválasztását ítélték halálra, s ezzel, az egész, véglegesnek szánt szervezést, annak eredményeivel együtt, felborították. A fent előadottak alapján a Bach-féle provizórium lényeges vonásai a következők voltak: a katonai és polgári kormányzat szétválasztása, az ostromállapot fenntartása mellett; a magyarországi közigazgatás dekoncentrálása, a kerületek önállóságának növelésével, közvetlenül Bécshez kapcsolásukkal; az állami („országfejedelmi") rendőrhatóságok megszervezése; a jogszolgáltatás és politikai közigazgatás teljes szétválasztása. A birodalmi alkotmány eltörlése következtében megszűnt annak a reménye, hogy létrejönnek az abban és az 1849-i közigazgatási törvényben 55 D 2. III. A. 4. Agenda. 1851:27 961.
