Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

megígért törvényhozó testületek, és nem került sor a Stadion-féle községi törvény végrehajtására sem. Így azok a feladatok is a politikai hatóságokra hárultak, amelyeket egyébként autonóm testületek láttak volna el; a kormányzat tisztán bürokratikus maradt. A birodalmi alkotmány eltörlése, az autonóm eszme nyílt feladása nem csökkentette, hanem növelte a magyar konzervatívok reményeit. A konzervatív magyar arisztokraták, akik gyűlölték Bach és Geringer polgáribürokrata, velük nem rokonszenvező rendszerét, az államtanács felállításától és az abban résztvevő magyar tagok befolyásától a minisztérium egyeduralmának megtörését, a centralizmus lazítását várták. Bach alkotásának maradandó vonása a hatósági (intézkedő) fokozatok megszabása, a hatáskörök éles elhatárolása volt. Evvel jogszerűvé tette a közigazgatás működését; intézményes közigazgatási jogvédelem híján is bizonyos jogbiztonságot nyújtott. E haladó vonás ellenére az új, bürokratikus államapparátus kiépítését a lakosság széles rétegei határozott ellenszenvvel fogadták. Nemcsak azért, mert az állam most még inkább, mint az ancien régime idején, idegen külső hatalomként állott a néppel szemben, s azt teljes politikai passzivitásra kárhoztatta, hanem főként azért is, mert ez az állam a történeti hagyományok teljes megtagadásával, s ugyanakkor a forradalmi erők ellenére s azok elfojtásával jött létre. Bach maga is érezte az újonnan kiépített államapparátus kevéssé hatékony voltát, s ennek okát abban kereste, hogy a közigazgatás alsóbb szintjein a megyei nemesség közege ékelődött a kormány és a nép közé. E közeget a rendszernek egyelőre sem átnevelnie, sem eltávolítania nem sikerült, s ez a kormány és a nép közötti szabad közlekedést inkább gátolta, akadályozta, mint közvetítette. A megyei és különösen a járási hivatalok betöltésekor Geringernek — minthogy nem szívesen hozott be más koronaországokból hivatalnokokat — alig állt más elem rendelkezésére, mint az, amelyet a megyei nemesség szívós, és nagyjából homogén masszája szolgáltatott, s a népi, polgári értelmiség fejletlen voltánál fogva a nemzetiségi területeken is (a németeket kivéve) nehezen ment az egyenjogúsítás végrehajtása. A megyei nemesség viszont nem lehetett a kormány részére teljesen megbízható, hiszen 1848 óta többet veszített, semhogy az új viszonyokkal igazán meg tudott volna barátkozni. Bach tehát az átszervezést, a provizórium megszüntetését maga is szükségesnek tartotta, mégpedig a Geringer által alkalmazott elv feladásával, nagyobb számú idegen hivatalnoknak az országba való behozatalával. c) A definitívum időszaka 1853 május—1860 június Bécsben 1852 januárjában bizottságot hívtak létre, azzal a feladattal, hogy a Magyarországon bevezetendő végleges közigazgatási rendszert a császári „alapelveknek" megfelelő módon kidolgozza. Ebbe a bizottságba