Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
kor megsürgette a belügyminiszternél a politikai hivatalnokok büntetőbírói hatáskörének szabályozását. 53 Bach végre 1851. május 19-én megküldte Geringernek a császár május 11-én kelt legfelsőbb elhatározását, amellyel a politikai hatóságok végrehajtó és fegyelmi hatalmát Ausztriában szabályozta, s felszólította őt, tegyen javaslatot, milyen módosításokra lenne szükség e tekintetben Magyarországon? Geringer ez ügyben tanácskozásra hívta össze a budai helytartóság tanácsosait. Az ausztriai rendszabály többek között kimondja, hogy a községi célokra szolgáló pénzbeli szolgáltatásokat a községi közegek hajtják be. Ha hátralékok mutatkoznak, a fizetésre kötelezett felet felszólítják az összeg befizetésére, figyelmeztetve őt, hogy ellenkező esetben tartozását erőszakosan fogják rajta behajtani. Ha a fél kötelezettségének a felszólítás kézhezvételétől számított 14 napon belül nem tesz eleget, a politikai járási hatóság engedélyt ad a községi hatóságnak a végrehajtás foganatosítására. Az utóbbi a saját közegei útján foglalja le, szállítja el és árverezteti el az adós ingóságait. A lefoglalásra és elárvereztetésre nézve — mondja az ausztriai rendszabály — ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az adóhátralékok behajtásával kapcsolatos eljárásnál. A magyarországi helytartóság erre a pontra a következőket állapította meg: Magyarországon nincsenek általános rendszabályok az adóhátralékok behajtása tekintetében; az eljárás eddig a szokásnak és a megyék, valamint a helytartótanács különös rendeleteinek megfelelően különböző volt. E téren tehát egységes szabályozásra volt szükség; a helytartóság azt kérte, küldjék meg neki a többi koronaország részére kiadott rendeleteket, hogy azok alapján, és a hazai állapotokat tekintetbe véve, Magyarországon is kiadhassanak egy vonatkozó szabályrendeletet. Az ausztriai rendszabály szerint egyébként a politikai hatóságok rendelkezéseinek végrehajtásához a csendőrségnek és a rendőri őrségnek segítséget kellett nyújtania, utasításának megfelelő módon, s a politikai hatóságnak arra is joga volt, hogy rendeleteit katonai karhatalom igénybevételével hajtsa végre. Ezzel kapcsolatban a helytartóság arra utalt, hogy Magyarországon a csendőrségen és rendőrségen kívül még más, a kormányrendeletek végrehajtására hivatott közegek (hajdúk, megyei huszárok) is voltak. Az a fél, aki a hatósággal szemben sértő módon viselkedett, és figyelmeztetés ellenére ilyen magatartásával fel nem hagyott, az ausztriai rendszabály értelmében 50 váltó forintig terjedhető pénzbírsággal, vagy 6 órától 3 napig terjedhető elzárással volt sújtható. 5 '* Ezzel a ponttal kapcsolatban a helytartóság — annak érdekében, hogy a birodalmon belüli egységes eljárás biztosittassék — nem tett megjegyzést. Úgy látszott azonban, hogy a kormány Magyarországon, ahol a testi fenyítés 1848-ig általános volt, pusztán pénzbírságokkal és elzárással történő büntetésekkel nem érhet célt. Forgách, akinek kezdettől fogva kétségei voltak a botozás eltörlésének következményeit illetően, az eperjesi főügyész 1851. április 19-én kelt kérésének megfelelően utasította az alája rendelt po53 D 55. 1851:4750. 54 D 55. 1851:8351.
