Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

rási hivatal a község valamely határozatát felfüggesztendőnek vélte, azt a megyehatóság elé terjesztette döntés végett.'

15 Ez a rendszer a községek számára a földesúri alávetettséggel szemben némi előnyökkel járt ugyan, de nem hozta meg nekik az egészséges fejlődésnek azokat a lehetőségeit, amelyeket az 1849. évi Stadion-féle községi törvény megígért. Határügyek. A politikai hatóság gondoskodott az országhatárok fenntartásáról és megjelöléséről, a határsértések megakadályozásáról. Határviták elintézésében közre kellett működnie. Az ország, kerület, megye, járás határainak leírását és térképeit az illető országos, kerületi, megyei, járási hatóságnak kellett őriznie, a vonatkozó statisztikai adatokkal együtt, és nyilvántartania. A község határaira való ügyelés a községi elöljáróságot illette, az gondoskodott a határok megjelöléséről, s felügyelt arra, hogy a határköveket és táblákat helyükről el ne mozdítsák, határsértések esetében pedig igyekezett a törvényes eszközöket alkalmazni. Kereskedelmi és ipari ügyek. A kereskedelmi és ipari viszonyokat Magyarországon az 1851. február 6-án közzétett ideiglenes utasítás''

6 szabályozta. Eszerint a kereskedelmi, gyári és kézműipari ügyekben az első fokozatú hatóság általában a megyefőnök, a közvetlenül a kerületi főispán alá rendelt városokban a tanács (községi elöljáró) volt. A szolgabírák, a többi városi tanács és községi elöljáró a kereskedelmi és ipari ügyek intézésébe csak véleményadólag és végrehajtóként folyhattak be. (Az egészségi, tisztasági, út-, vásár-, tűz-, építési, erkölcsi és cselédrendőri felügyelet azonban az iparvállalatokra nézve is a községi elöljárókat illette.) A kerületi főispán általában mint másodfokú hatóság döntött a kereskedelmi és ipari ügyekben. Első fokú hatóságként illette a következő iparüzleti jogok engedélyezése: serfőzések, könyv-, mű- és régiségkereskedések, kölcsönkönyvtárak, könyv-, réz-, acél- és kőnyomdák, gyógyszertárak, vegyészeti gyárak, folyóvizekre épült iparvállalatok, úsztató és tutajos vállalatok, gyárak. Öt illette a tanulók és legények számára előírt szolgálati és vándorévek alóli felmentés is. A kereskedelmi, gyár- és kézműipari ügyek központi vezetése az egész koronaországban a helytartót illette. Ö határozott mint másodfokú hatóság azokban az iparengedélyezési ügyekben, amelyek első folyamodásilag a kerületi főispánok hatásköréhez tartoztak. A harmadik és legfelsőbb fokú hatóság kereskedelmi, gyár- és kézműipari ügyekben a kereskedelem- és iparügyi minisztérium volt. A cukorfinomító gyárak engedélyezését a minisztérium magának tartotta fenn. Aki valamely engedélyezett iparüzletre vagy kereskedésre jogot kívánt szerezni, folyamodványát rendezett tanácsú városokban a tanácsnál, egyébként az illetékes szolgabírónál nyújthatta be. A kérésre nézve a helybeli céhelöljáróságot vagy kereskedői testületet is meghallgatták. Építészeti ügyek. A politikai hatóságoknak ügyelniük kellett az építészeti előírások betartására és a szárazföldi és vízi utak karbantartására. A műszaki hatóságoknál vagy azok kirendeltségeinél tapasztalt hibákat és 45 Orsz. Kormánylap 1852. 220—222. 1. 46 Orsz. Kormánylap 1851. 176—214. 1. 4 Abszolutizmuskori levéltár 49