Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

függeszteni. A politikai hatóságnak pontosan ellenőriznie kellett a községi elöljáróságokra átruházott jogkör — különösen a rendészet — intézését. Ha úgy találta, hogy az elöljárók nem teljesítik pontosan kötelességeiket, figyelmeztette őket, szükség esetén a figyelmeztetést pénzbüntetés kiszabásával s azzal a fenyegetéssel ismételte meg, hogy a kormány mást fog az ügyek intézésével megbízni. Ha mindez nem használt, a politikai hatóságnak joga volt az ügyek intézését a község egy bizalmat élvező tagjára bízni s a bizottmányt erről értesíteni. Ha úgy látta, hogy az ügyek kezelésére állami szervet kell felállítani, erről elöljáró hatóságát értesítette, s kikérte annak döntését. Ha az úgy döntött, hogy az állami szervet fel kell állítani, az így keletkező költségeket a község viselte, amennyiben erre az okot a község vagy elöljárójának hibája szolgáltatta. Ha a politikai hatóság a helyi szervek részéről a községi vagyon kezelésében feltűnő, az egész községre nézve káros mulasztásokat észlelt, figyelmeztette azokat, s ha az eredménytelen maradt, a hibákat a felsőbb hatóság tudomására hozta. Ha törvényellenes eljárást tapasztalt, vagy maga intézkedett, vagy — ha az ügy hatáskörét meghaladta — jelentést tett felettes hatóságának. A községi elöljárót el kellett bocsátani hivatalából aj ha olyan körülmény merült fel, ami az elöljárónak a községi hivatalból való kizárását vonta maga után, b) ha a község vagyonának rendetlen kezelése miatti panasz a kivizsgálás során alaposnak bizonyult, c) ha az elöljáró olyan magatartást tanúsított, amely miatt hivatalában közérdekből megnyugtató módon meg nem volt hagyható. Ha a községi elöljáróság egy tagja bűntény elkövetése miatt vagy nyerészkedési vágyból fakadó, vagy a közerkölcsöt sértő vétség vagy kihágás miatt került vizsgálat alá, hivatalától felfüggesztették. Az elbocsátásokról és felfüggesztésekről azonnal jelentést kellett tenni a felsőbb hatóságnak. A község tagjainak nem volt joga a község vagyona felett feltétel nélkül határozni. A község vagyonáról és szolgálmányairól pontos leltárat kellett felvenni. A községi elöljáróság évenként kimutatást terjesztett a politikai hatóság elé a községi vagyon állapotáról. Albrecht főherceg 1852. június 19-i rendeletével a megyehatóságot tette meg főhatóságnak azokra a községekre nézve, amelyek korábban földesúri törvényhatóság alatt álltak. Ezután a megyehatóság intézkedett minden olyan ügyben, amely a községek szervezetét és ügyeik intézését, továbbá egymás közötti viszályaikat illette, az gyakorolt felügyeletet a községi szervek felett. A megyehatóság intézkedett első fokú hatóságként községek szétválasztásáról vagy egyesítéséről is, ha azzal az illető községek egyetértettek. A megyehatóságot illette a községi elöljárók és tisztviselők kinevezése, megerősítése, hivataluktól való felfüggesztése vagy elmozdítása is. Elébe kellett terjeszteni a községek javaslatait hivatalnokaik számának és járandóságának szaporítására vagy csökkentésére, a község vagyonához tartozó ingatlanok eladására vagy elosztására, bérbe adására, vételére vagy cseréjére, a 200 forint költséget meghaladó építkezésekre, kölcsönök felvételére. A megyehatóság vizsgálta meg a községek és községi intézetek költségelőirányzatait, s azokat vagy maga hagyta jóvá, vagy — szükség esetén — felsőbb hatósághoz terjesztette felülvizsgálás és jóváhagyás végett. Ugyancsak a megyehatóság elé kellett terjeszteni a községek évi számadásait. Ha a já-