Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
HARMADIK RÉSZ A politikai kormányhatóságok felügyelete alatt működő szakhivatalok iratai
ségekbe ütközött, és nem is történt meg teljes mértékben. Trettina 1862 július végén azt jelentette a helytartónak, hogy az államszámvevőség 246 alkalmazottja közül csak 108 tud magyarul, de ezek közt is csak alig van 40, aki e nyelven fogalmazni képes. Ennek megfelelően az ügyek nagy részét német nyelven intézték. Nehézségeket okozott, hogy a számvevőséghez érkező beadványok már többnyire magyar nyelven íródtak. A bajon úgy igyekeztek segíteni, hogy magyarul értő díjnokokat vettek fel, ezek legtöbbje viszont a számvevői szakban volt járatlan. A kiegyezési tárgyalások idején már látható volt, hogy a tárgyalások eredményessége esetén az államszámvevőség további fennállásának létjogosultsága meg fog szűnni. A kiegyezés után egy ideig még tovább működött ugyan, de 1868. január l-jével feloszlatták. Ugyanakkor minden minisztériumban külön számvevőséget állítottak fel, a minisztérium számviteli és számvizsgálati munkálatainak elvégzésére, az állami költségvetés és zárszámadás szerkesztésére és a pénztári vizsgálatoknál való közreműködés céljából. Az államháztartás ellenőrzésének jogát természetesen ismét az országgyűlés vette át. Az államszámvevőség levéltárát 1868-ban az egyes minisztériumok számvevőségei között osztották szét. Azok az iratokat részben még a dualizmus korában, részben később megsemmisítették, úgyhogy az értékes és nagy terjedelmű abszolutizmuskori számvevőségi levéltár jóformán teljesen megsemmisült. Ami megmaradt, azt — egyetlen iratcsomótól eltekintve — a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban őrizték meg számunkra. D 281. K. K. PROVISORISCHE STEUER-BUCHHALTUNG ZU OFEN (Cs. kir. adószámvevőség) 1850—1852 1 csomó 1. Iratok 1850—1852 1 csomó Az adóügyi számvevőség egy csomónyi iratanyaga az abszolutizmuskori vegyes iratanyag rendezése során került elő. Minek köszönheti fennmaradását, hogyan került be az Országos Levéltárba, ma már nem állapítható meg. A megmaradt iratok nagy része piaci ártábla. Geringer 1849. október 20-án elrendelte a közigazgatási hatóságoknak, hogy a piaci árjegyzékeket küldjék be az adóügyi számvevőséghez. Ennek következtében a miniszteri biztosok, később pedig maguk a megyefőnökök havonta beküldték a megyék, járások és sz. kir. városok piaci terményárait vásárok szerint kimutatva. Az 1852. évből megtaláljuk egyes kerületi kormányzatok havi javadalomigényléseit, ezekben külön kimutatva az egyes igazgatási ágak bevételeit, kiadásait. Itt van többek között Zemplén megye költségelőirányzata 1852 május hóra, rablajsrommal. Az iratok között fekszik Nagyszombat város kimutatása az 1847/48-ig adómentes, 1848/49-től adóköteles ingatlanokról.