Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
HARMADIK RÉSZ A politikai kormányhatóságok felügyelete alatt működő szakhivatalok iratai
szava a magyarországi állami számvitelt illetően akkor is, amikor az országot öt közigazgatási területre tagolták. A politikai igazgatás, a pénzügyigazgatás és az igazságszolgáltatás öt kerületre való bontásával egyidejűleg az államszámvevőségnek is meg kellett tennie az előkészületeket ügyintézésének közigazgatási területenként való szétbontására, s ettől kezdve könyveit is területenként külön-külön vezette. Trettina a számvitel szétbontására nézve azt javasolta, hogy a majdan öt osztályban működő számvevőség kizárólag adminisztratív munkát lásson el, tehát csak számvevői segédszolgálatot végezzen, az ellenőrzést hagyják meg az egész országra nézve a Budán székelő központ hatáskörében. Trettinának ez a javaslata megegyezett a „legfelsőbb számszéki ellenőrség" elnökének nézeteivel, s az 1854. november 5-i jegyzékében Albrecht főhercegnek megírta, hogy egyelőre csupán a Budán kívüli helytartósági osztályok számvivő segédszolgálatának végleges megszervezésére kell törekedni. Ezzel az államszámvevőség helyzete és funkciói nem változtak, amíg ez ügyben véglegesen nem döntött. Ennek értelmében le kellett állítani az államszámvevőség szétválasztására irányuló előmunkálatokat és csak a helytartósági osztályok számvivői segédszolgálatának megszervezésére nézve tenni javaslatot. Albrecht főherceg november 27-i, a legfelsőbb számszéki ellenőrség elnökéhez intézett válasz jegyzékében abbeli aggályának adott kifejezést, hogy a közönség a számvevőség osztályokra bontásának leállítását politikai viszszakozásnak fogja magyarázni, úgy fogja értelmezni, hogy a kormányzat az országos hatóság öt osztályban való felállítására irányuló szándékát megváltoztatta, s ismét összpontosítani kíván Magyarországon. Attól tartott, hogy e rendelkezés megingatja a rendszer stabilitásának hitelét. Végleges javaslatát csak a legfelsőbb számszéki ellenőrség többszöri sürgetése után, 1855. július 15-én tette meg, amikor a helytartósági osztályok és az államszámvevőség véleményes jelentései már rendelkezésére álltak. Az államszámvevőség, korábbi javaslatának megfelelően, most is azt kívánta, hogy mindegyik helytartósági osztály területén egy, az adminisztratív számviteli szolgálatot ellátó — és ellenőrzési feladatokkal meg nem bízott — számosztályt állítsanak fel, amely önállóság nélkül, az államszámvevőség kihelyezett részlegeként működjék. Hasonló osztály felállítását kívánta Budán is az adminisztratív szolgálat ellátására. Ezzel szemben a nagyváradi, soproni és pozsonyi helytartósági osztályok elnökségei úgy vélték, nem felel meg a szolgálat érdekeinek, ha náluk egyszerű számosztályokat állítanak fel. Azt javasolták, létesítsenek a helytartósági osztályok mellett teljesen megszervezett, önálló számvevőségeket. A kassai elnökség viszont megfelelő személyzettel ellátott számosztály felállításával is megelégedett volna. A kormányzóság továbbra is kitartott eredeti álláspontja mellett, azt kívánta, hogy az egyes helytartósági osztályok területén az ellenőrzést is ellátó számvevőségi osztályokat szervezzenek, a politikai igazgatás, az igazságszolgáltatás és a pénzügyigazgatás igényeinek a kielégítésére. Ezt az ügyintézés meggyorsítása és az áttekintés megkönnyítése végett is szükségesnek ítélte meg > de politikai okokból is azt tartotta helyesnek, hogy a számvételt más szolgálati ágakkal egyezően rendezzék, s így megvalósuljon az uralkodónak az a szándéka, hogy Magyarország kormányzása öt, egymástól független kerületben történjék. 31* 483
