Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

HARMADIK RÉSZ A politikai kormányhatóságok felügyelete alatt működő szakhivatalok iratai

Bánát részére. A magyarországi számvevőségek a közvagyon e területre eső részének kezelése fölötti ellenőrzést ez utóbbiaknak kellett, hogy átadják. Az állami számvitel centralizálása az új pénzügyigazgatási szervezet kiépítésével párhuzamosan ment végbe. A politikai alapítványi és vallásalapi javak és tőkék kezelését a politikai hatóság 1850. május l-jével adta át az ideiglenes kamarai igazgatóságnak; ezzel együtt az alapítványi számvevőség is átkerült az utóbbi alárendeltségébe. Még ugyanaz év november l-jével az adóügyi számvevőség is átkerült a kamarai igazgatósághoz, arra való tekintettel, hogy az egyenes adó igazgatását a megalapítandó magyarországi pénzügyigazgatóságnak kellett átvennie. Ettől kezdve tehát mindhárom országos számvevőség a kamarai igazgatóság alá tartozott. A magyarországi állami számvitel átszervezésére a bécsi pénzügyminisztérium 1850 nyarán a következő programpontokat dolgozta ki: 1. Az országban létező különböző országos hatáskörű számvevőségeket egy testté kell összevonni és közös vezetés alá helyezni. 2. Meg kell határozni ennek viszonyát a bécsi központi számvevőségekhez, s az utóbbiak hatáskörét a magyarországi számadások ellenőrzése terén. 3. El kell intézni azokat az ügyeket, amelyek eddig a magyarországi számvevőségekhez tartoztak, de az országról leválasztott területekre vonatkoznak, hogy ezáltal megteremtsék a leválasztott országrészek rendezett számvitelének előfeltételeit. 4. Fel kell dolgozni a Magyarországon aggasztó mennyiségben felszaporodott számvételi hátralékokat. A hátralékok a szabadságharc ideje alatt gyülemlettek fel, s a megnövekedett feladatokkal a háború utáni helyzetben az országos számvevőségek nem tudtak megbirkózni. Ezek személyzete ugyanis a szabadságharc idején s az azt követő ellenforradalmi változások során igen erősen megfogyatkozott. A három számvevőség létszáma 1848 előtt és 1850-ben a következő volt: adóügyi és úrbéri számvevőség 1848 előtt 61 fő, 1850-ben 19 fő alapítványi számvevőség „ „ 41 „ „ 26 „ kamarai számvevőség „ „ 143 ,, „ 93 „ Összesen: „ ,, 245 „ „ 138 „ Amint az úrbéri perek ellátása a közigazgatástól a bíróságokhoz került át, az úrbéri számvevőség feleslegessé vált és meg is szűnt. Az új állami adóhivatalok felállítása viszont hatalmas mértékben megnövelte az adóügyi számvevőség munkáját. A hátralékok nagy része onnan származott, hogy a megyék és városok a szabadságharc idején és utána is még jó ideig nem nyújtották be felülvizsgálatra hadiadó- és házipénztári számadásaikat. A legnagyobb nehézséget azonban a községi számadások ellenőrzése okozta az államnak. Az úrbéri viszony megszűntével megszűnt a volt földesuraknak az a kötelezettsége is, hogy a községi és árvaszámadásokat ellenőrizzék. Az állam — minthogy azok ellenőrzési jogát magukra a községekre ruházni nem akarta — ezt a feladatot magára kellett hogy vállalja. Ferenc József 1851. május 14-én rendelte el a „Magyarországi álladalmi számvevőség" (k. k. Ungarische Staatsbuchhaltung) létrehozását, s annak vezetőjévé a kamarai számvevőség addigi vezetőjét, Trettina Jánost nevezte ki. 31 Abszolutizmuskori levéltár 431