Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

A községi rendőrség ellátása részint az állami hatóságokat, részint a községi szerveket illette. A politikai hatóságnak ki kellett oktatnia a községi bizottmányokat és elöljárókat kötelességeik felől, támogatnia és ellenőriznie kellett azok működését. A tisztasági rendészet terén az utak, útmenti csatornák, kutak, itatok tisztántartásáról kellett gondoskodni. A vásárrendészet terén gondoskodni kellett arról, hogy romlott vagy más, az egészségre káros élelmiszereket áruba ne bocsássanak, hogy a nélkülözhetetlen élelmiszereket megfelelő mennyiségben vásárra vigyék (approvisionálás), hogy az élelmiszerek, tüzelőanyag és világítóeszközök eladása terén csalások és más rendellenességek elő ne forduljanak, és az árszabásokat — ahol ilyenek voltak — betartsák. Hetivásárok tartását a helytartó engedélyezte. Az utcai rendészet az utak fenntartására, a közlekedés akadálytalanságának biztosítására, a balesetek elhárítására, az utcai világításra, a közlekedés gyorsaságának szabályozására stb. vonatkozott. A tűzrendészet és építészeti rendészet is a politikai hatóságokra tartozott. A tűzrendészet magában foglalta a tűzesetek elhárítására, az azok oltására és a káros következmények megszüntetésére vonatkozó intézkedéseket. Az építészeti rendészetnek az országos és helyi építészeti szabályokhoz kellett igazodnia, azok betartásáról kellett gondoskodnia. Általában a javításokra és bővítésekre a községi elöljáróság, új épületek emelésére — az elöljáróság meghallgatása után — a politikai hatóság adott engedélyt. Végül a rendészethez tartozott még a cselédrendészet és az erkölcsrendészet ügyágazata. A cselédrendészet arra irányult, hogy a cselédrendtartások politikai vonatkozású előírásainak érvényt szerezzen. Különösen az idegen szolgálók és a szolgálatban nem álló, de a „szolgáló osztályhoz" tartozó egyének felett kellett a hatóságnak felügyeletet gyakorolnia. A szolgálati és bérviszályok bírói eldöntése a törvényszékekre tartozott. Az erkölcsrendészet körébe sorolták az italmérés, a tánczene, a tiltott játékok, a színházi és más nyilvános előadások, a prostitúció stb. hatósági ellenőrzését. Nyilvános táncmulatságokhoz a községi előljáró adott engedélyt, az előírt, a község szegényeinek javára szolgáló illeték lefizetése ellenében. Vándorszínészek, kötéltáncosok, állatmutatványosok stb. csak abban az esetben tarthattak nyilvános előadásokat, ha a főispán ezt számukra a kerületében már megengedte, és az illetékes megyei főnöktől koncessziót kaptak, s abban név szerint fel voltak sorolva azok a községek, amelyekre a koncesszió érvényes volt. A helyi rendészeti intézkedések ellen az illetékes politikai hatósághoz lehetett fellebbezni. Községi ügyek. A politikai hatóságoknak minden alkalmat ki kell használniuk arra, hogy a községek állapotáról s különösen a községi gazdálkodásban a törvényes előírások betartásáról meggyőződjenek. A községi elöljárókat és bizottmányokat figyelmeztetniük kellett a községek érdekeire, fel kellett világosítaniuk őket hatáskörükről, el kellett intézniük a felmerülő panaszokat, és igyekezniük kellett, hogy az észlelt hibákat kiküszöböljék. A politikai hatóság ügyelt arra, hogy a községi elöljáróság és bizottmány tagjaiul csak olyanokat jelöljenek, akik az előírt követelményeknek megfeleltek, s hogy azok csak addig működhessenek, amíg a követelményeknek megfelelnek. Ha e feltételek megszűntek, el kellett őket bocsátani vagy fel-