Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

mokkái, hanem az utóbbin keresztül, és oda terjesztett fel minden olyan ügyet is döntés végett, ami a helytartó hatáskörébe esett. A katonai és polgári kormányzóság a 3. hadsereg-parancsnokság polgári •és rendőri osztályaiból alakult. Albrecht, helytartó egy személyben a 3. hadsereg parancsnoka is volt. Miután ő az országba érkezett és hivatali működését megkezdte, a hadseregparancsnokság és a katonai és polgári kormányzóság külön szervezettel rendelkező, önálló hatóságok, csupán vezetőjük személye maradt közös. A katonai és polgári kormányzóság nem tekinthető tisztán politikai hatóságnak, mert Albrecht főherceg kormányzói hatásköre szélesebb területet ölelt fel, mint a politikai közigazgatást irányító helytartóságé. Befolyása bizonyos tekintetben a pénzügyigazgatásra és a jogszolgáltatásra is kiterjedt. Ilyen módon általános kormányzati hatóságnak is felfoghatjuk, amely azonban elsősorban a politikai kormányzatba szólhatott bele. Albrecht főherceg alá volt rendelve minden politikai és rendőri hatóság az országban, a hadbíróságok is. Ö tette meg a kivételes állapotból eredő intézkedéseket, a helytartóság rendeletei a kormánylapban és a hivatalos újságban az ő aláírásával jelentek meg. A kerületi kormányzatok vezetőit, a „kerületi főispánokat", már 1850. november 9-én kinevezte az uralkodó, részben az addigi miniszteri biztosok, részben a kerületi főbiztosok közül.

42 Az új kerületi kormányzatok 1851. január l-jével léptek életbe. A kerületi főbiztosságok közül azokat, amelyek már korábban meg nem szűntek, 1850 végén, az új kerületi főispánok kinevezése után szüntették meg; amikor ezek a miniszteri biztosok helyét elfoglalták, egyben a korábbi polgári kerületek közvetlen vezetését is átvették. Az új megyei hatóságok és járási hivatalok az 1851. évben kezdték meg működésüket. Az újonnan szervezett 45 megyében összesen 265 járási hivatalt állítottak fel; egy járásra átlagosan 30 000 főnyi lakosság jutott/'

3 Az újonnan szervezett politikai hatóságok működését hivatali utasítás szabályozta. Ennek tervezetét Geringer dolgozta ki, s Bach, a társminiszterek véleményének meghallgatása és a tervezet módosítása után az utasítást 1851. július 20-án írta alá/'

4 Ez pontosan szabályozta a hivatali ügymenetet. Eszerint az ügyintézés útjának általában a szolgabírótól a megyefőnökhöz, a megyefőnöktől a kerületi kormányzóhoz, s attól a minisztériumhoz kellett irányulnia. Azokban az ügyekben, amelyekben formális hatósági végzést kellett hozni, általában a közigazgatási szolgabíró volt az első fokú hatóság, egyes ügyeket azonban a megyefőnöknek tartottak fenn. Ha az első végzést a kerületi főispán hozta, a helytartóság volt a másodfokú hatóság. Harmad- (és végső) fokú hatóság általában a minisztérium volt, kivéve azokat az ügyeket, amelyeket a minisztérium kifejezetten a helytartóságnak engedett át. Két hatóság egybehangzó döntése ellen általában nem lehetett fellebbezni, s nem lehetett fellebbezni a helytartóságnak azok ellen a határozatai ellen sem, amelyeket a minisztérium neki végső fokon átengedett. Minden fel42 D 55.. 1850:23 342. 43 D 86. 1850:1541. 44 D 55. 1851:12 961.