Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

A minisztertanács április 17-én tárgyalta ezt az emlékiratot, s akkor határozta el, hogy a magyarországi közigazgatás újjászervezésének alapelveit bizottságilag kidolgoztatja, s a bizottságba magyar nacionalistákat is meghív. A bizottság munkálatainak eredményét Bach rögzítette és vitte a június 26-i minisztertanács elé. Ezek az alapelvek mást hoztak, mint amit az ókonzervatívok vártak, teljes egészükben az 1849. évi birodalmi közigazgatási törvény elveit alkalmazták Magyarországra. Az alapelvek kidolgozásánál legfőbb probléma abból adódott, hogy Magyarország területe még megcsonkítva is jóval nagyobb volt, mint más koronaországok (a legkisebbekben helytartóság és megyehatóság egybeesett), s hogy itt a Stadion-féle tervnek megfelelően öt kerületet kívántak kialakítani, amelyeket egy-egy koronaországgal tekintettek szinte egyenrangúnak. Emellett az alkotmány értelmében az ország közigazgatási egységét is meg kellett őrizni. Bach alapelvei a magyarországi helytartóságnak meglehetősen centrális szerepet szántak. Az alapelveknek éppen ez, a helytartóság hatáskörét illető pontja váltott ki vitát a minisztertanácsban. Thun közoktatásügyi miniszter attól tartott, hogy a korábban elnyomott nemzetiségek a magyar szupremácia visszatérésének rémképét látnák a helytartóság szélesre vont hatáskörében felvillanni. Azt kívánta, adjanak a kerületeknek nagyobb önállóságot, s engedjék meg nekik a közvetlen levelezést a minisztériummal. A helytartónak ebben a rendszerben csak az lenne a feladata, hogy felügyeljen a közigazgatásra, és csak olyan ügyekben intézkedjék saját hatáskörben, amelyek az egyes nemzetiségek speciális érdekeit nem érintik. Hozzá hasonlóan vélekedett Sohmerling igazságügyminiszter is. Ezek alapján a minisztertanács a helytartói hatáskör megfelelő módosítása mellett döntött.

35 A döntésnek megfelelően a szervező rendeletet a belügyminiszter dolgozta ki, és — az uralkodótól 1850. szeptember 8-án nyert jóváhagyás után — ő adta ki ugyanazon év és hó 13-án.

36 A szervező rendelet szerint a magyarországi közigazgatás élén a helytartó áll, az ő irányítása és felelőssége alatt megfelelő számú személyzet intézi a közigazgatási ügyeket. Az ország öt közigazgatási kerületre oszlik, egy-egy kerület közigazgatását a cs. kir. kerületi főispán irányítja, a mellé rendelt személyzet segítségével. A kerületi főispán a helytartónak van alárendelve, végzései ellen a minisztériumokhoz lehet fellebbezni, amelyek ezek felett vagy maguk határoznak, vagy a helytartó által határoztatnak. A kerületek megyékre oszlanak. A megye közigazgatását a megyefőnök irányítja, a mellé rendelt fogalmazói és kezelői személyzet segítségével. A jászkunsági megyefőnök a jászkun kapitány címet viseli. A megyefőnök a főispánnak van alárendelve. Ö intézkedik azokban az ügyekben, amelyekben az első fokú végzést neki tartották fenn, s ellenőrzi az alája rendelt szervek ügyvitelét. A politikai közigazgatás legalsóbb fokú területi egységei a járások, ezeket a járási biztosok kormányozzák, közigazgatási szolgabíró címen. A járási biztos mellé segédszemélyzetet adnak. A járási hatóság a megyefőnök alá van rendelve, és első fokon intézkedik a politikai közigazgatásnak 35 I. m. 55. 1. 36 Orsz. Kormánylap 1850. 474—478. 1.