Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

tisztviselők ügyeit, a hivatalnokok és szolgák illetményügyeit és a katonai ügyeket (népszámlálás, újoncozás, katonai szolgálat alóli felmentés, elbocsátás, a hadsereg elszállásolása, élelmezése, felszerelése, pótlovazási és előfogati ügyek, csendőrség, rendőrség). A III. osztály (vezetője Horváth István) feladata volt a főkormányszék személyi ügyeinek, a megyék, vidékek és székely székek politikai közigazgatásának és személyi ügyeinek, a vallás- és közoktatásügyeknek és az oda tartozó alapoknak, a nemességi ügyeknek s végül a Theresianumban és más intézetekben megürült alapítványi helyek betöltésével kapcsolatos ügyeknek intézése. A IV. osztály (vezetője Moldovan Demeter) intézkedett az iparügyekben, az építési ügyekben, a földművelés és erdészet, továbbá a mezei rendőrség ügyeiben, a postaügyekben, a statisztikai ügyekben, a kiszolgált katonák számára fenntartott szolgálati állások betöltésének ügyeiben, s végül a politikai úton kirótt büntetések elengedése iránti kegyelmi kérésekben. Az V. osztály (vezetője Plecker József titkár) intézte a földtehermente

1sítési ügyeket, a feloszlatott 2. román határőrezred birtokviszonyainak szabályozását és az egészségügyeket. Törvényelőkészítő munkákat a kancellár esetenként osztott el a tanácsosok között. Az ügyintézés módját tekintve kezdetben mindenben híven követték az 1848 előtt érvényben volt előírásokat és gyakorlatot. Csak Nádasdy hozott ezen a téren újításokat, amikor 1863. január 10-i elnöki rendeletével az új ügyosztály-beosztással párhuzamosan, az ügyintézés mikéntjének egyes részleteit is szabályozta. A kurrens ügyeket az előadó nem vitte a tanácsülés elé, hanem az elintézés-tervezet elkészítése után revízióra adta le. A revíziót előbb Kabos tanácsos, majd az ő nyugdíjaztatása és Reichensteinnek alkancellárrá való kinevezése után az utóbbi látta el. A fontosabb ügyeket (amelyeket a revízió is ilyeneknek minősített) a tanácsban adták elő. Bizonyos ügyek előadását a titkároknak is engedélyeznék. Az illetékes ügyosztály titkára azonban akkor is részt vett az ülésen, ha az előadó a tanácsos (ügyosztályvezető) volt. A szavazás megtörténte után a titkár jegyezte fel az előadói ívre annak eredményét, ha különvélemény volt, azt is feljegyezte, megokolással és a véleményt adó megnevezésével. Fontosabb ügyekről, amelyekről hosszabb vita alakult ki, a titkárnak formális ülésjegyzőkönyvet kellett vezetnie s ezt csatolnia az elintézésfogalmazathoz. A tanácsban hozott döntés után elkészített elintézésiogalmazat kiadmányozása előtt természetesen éppúgy revízióra került, mint a kurrens ügyek fogalmazatai. Bizonyos tanácsi ügyeknél azonban Nádasdy ezt a revíziót nem tartotta elegendőnek, ezeket saját jóváhagyására tartotta fenn. Elnöki rendelete szerint revízió után jóváhagyásra kellett leadni a) minden legfelsőbb elhatározásra felterjesztendő kiadmány fogalmazatát; b) az ,,ab imperatore" megjegyzéssel leérkezett kérvények érdemi elintézését;