Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

Haller 1865. augusztus 19-i felterjesztésében, amit a minisztertanács 27-i ülésén felolvasott, azt javasolta, hogy az uralkodó oszlassa fel az erdélyi országgyűlést, és hívjon össze újat, az 1791 : 11. tc. szerint, valamint azt, hogy állítsák helyre az 1861. évi törvényhatósági bizottságokat. Az új országgyűlésen, amely Kolozsvárott ült össze, a magyarok voltak többségben. Itt elfogadták, hogy az uniót kimondó 1848. évi törvénycikk érvényben van, majd az országgyűlést elnapolták, és kiírták a közvetlen választást a pesti országgyűlésbe. Miután a magyar minisztérium kinevezése a kiegyezési tárgyalások sikeres befejezésének eredményeképpen megtörtént, Ferenc József 1867. február 27-én kéziratot intézett Halíerhez. Ebben közölte vele a minisztérium kinevezésének tényét s azt, hogy az új minisztérium feladata lesz Erdély unióját megvalósítani, aminek következtében az erdélyi kancellária hatásköre megszűnik. Hallernek érintkezésbe kellett lépnie gróf Andrássy Gyula miniszterelnökkel a kancellária megszüntetésének időpontjára és mikéntjére s az ügyek átadására nézve. A király csak azt írta elő, hogy az átmenet a közigazgatás és igazságszolgáltatás fennakadása nélkül, a köz- és magánérdekek lehető megóvásával történjék. Az átadás időpontját március tizedikében állapították meg. Ekkor a kancellária elintézetlen iratait a miniszterelnökséghez származtatta át, új beadványokat pedig már nem fogadott el. Ugyancsak átadta az irodai és házi szükségletek fedezésére szolgáló hivatali pénzeket, a kancellária épületében található irodaszereket, bútorokat s egyéb készleteket, s a levéltárban található pénzeket és letéteket. Egyik utolsó ténykedéseként létszámkimutatást készített az alkalmazott személyzetről, s a minisztérium rendelkezésére bocsátotta a királyi bíróságok nála található létszámkimutatásait is.

47 A kancellária levéltára Bécsben maradt, s a király személye körüli minisztérium felügyelete alá került, a magyar kancellária levéltárával együtt. Ettől kezdve együtt kezelték a két levéltárat, együtt kerültek át 1872-ben Budára, a belügyminisztérium felügyelete alá, majd 1875-ben az Országos Levéltár őrizetébe. Alárendeltség tekintetében az erdélyi kancellária — éppúgy, mint a magyar — elvileg közvetlen a királytól függött, gyakorlatilag azonban a minisztertanács alá tartozott,. Az erdélyi kancellár azonban nem volt a minisztertanácsnak olyan teljes jogú tagja, mint a magyar, a tanácsnak csak azokon az ülésein vett részt, amelyeken erdélyi ügyeket tárgyaltak. Az erdélyi kancellária a minisztériumokkal, a magyar és a horvát-szlavón kancelláriákkal és más központi hatóságokkal jegyzék váltás, ill. átiratok formájában levelezett. Az erdélyi közigazgatási és törvénykezési hatóságok: a főkormányszék, az erdélyi kir. tábla, a nagyszebeni legfelső törvényszék, a magyar megyék, székely és szász székek, a sz. kir. városok a kancellária alárendelt hatóságai voltak, ezekkel rendelvények formájában közvetlenül vagy a főkormányszék útján érintkezett. A kancellária területi illetékessége a történeti Erdélyre terjedt ki a Partium nélkül, amelyet az 1861. évben Magyarországhoz csatoltak. A 2. « D 228. 1867 : 158.