Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

jesített szolgálatot. Az autonóm korszakban rendelkezési állományba kerülvén, a rendőrminisztériumba osztották be, ahol mint sajtófőnök működött, s 1861 májusában, amikor a sajtófőnökség az államminisztériumba került át, oda helyezték. Kabos nyugdíjaztatása után az ő helyét gr. Teleki Miklós erdélyi kir. táblai ülnök foglalta el. Nádasdy idején a kancellária tanácsát olyan férfiak alkották, akik az októberi diploma alapján álltak, s a februári pátenst is elfogadták. 1863 őszén, amikor Nádasdy betegsége miatt egy időre visszavonult az ügyek vezetésétől, az uralkodó Reichensteint alkancellárnak nevezte ki. Nádasdy 'az erdélyi közigazgatási közegeket is kötelezte, hogy a februári pátens szellemében működjenek. Minthogy ezzel szemben ellenállás mutatkozott, Erdélyben is olyan provizóriumot hozott létre, mint amilyen Magyarországon volt. Az új rendszerhez alkalmazkodni nem akaró törvényhatóságokat feloszlatta, aki az új esküt le nem tette, ahelyett mást neveztetett ki, a lemondott főispánok helyébe adminisztrátorok kerültek. Minden igyekezete azon volt, hogy az országgyűlés mielőbb összeüljön, és kiküldje képviselőit a Birodalmi Tanácsba, s ezzel a februári pátens rendelkezései a gyakorlatban megvalósuljanak. Sikerült is elérnie, hogy az országgyűlés 1863. július 30-án összeült, habár a magyar és székely képviselők nélkül, akik feliratban tiltakoztak az oktroj ellen, és bejelentették kilépésüket. Az országgyűlésnek a románok s a görög katolikus és görögkeleti hitfelekezetek egyenjogúsítását kellett törvénybe iktatnia. A csonka országgyűlés megszavazta az egyenjogúságot, és megválasztotta a birodalmi tanácsba küldendő képviselőit. Nádasdy erdélyi sikerei még sem tudták megtörni a magyarországi ellenállást, és a bürokratikus oktroj Erdélyben is nehézségeket okozott. Schmerling bukása Nádasdyt, az ő politikájának hűséges csatlósát is menthetetlenül magával ragadta. Ferenc József 1865. július 27-én gróf Haller Ferenc lovassági tábornokot, a volt magyarországi kormányzóhelyettest bízta meg az erdélyi kancellária ideiglenes vezetésével. Haller tulajdonképpeni feladata a dualizmus és ezzel Erdély uniójának előkészítése, tehát a különálló Erdély és erdélyi kancellária felszámolása volt. A kancellária tanácsa Haller idejében lényegében nem változott. Reichenstein alkancellár Nádasdyval együtt távozott, s így a hat tanácsosi helyből csak négy volt betöltve (Friedenfels, Horváth, Moldovan, Teleki). Az egyik üres állást 1866. december 31-én betöltötték, amikor Ferenc József Szentgyörgyi Gyula udvari titkárt, a kancellária irodaigazgatóját és országgyűlési, valamint személyügyi előadóját tanácsossá nevezte ki. Szentgyörgyi kinevezésével, aki korábban alsó-ausztriai és magyarországi bíróságoknál szolgált, s mielőtt a kancelláriába került volna, utoljára Szegeden volt megyei törvényszéki ülnök, a tanács egy jogásszal növekedett. A porosz háború idején Ferenc József azt az utasítást adta Hallernak, hogy ő, abban az esetben, ha az ellenség Bécsbe nyomulna, az elnöki irodával Budára menjen, míg a kancellária személyzete maradjon Bécsben. Az elnöki iratokat s a kancellárián őrzött más értékeket biztonság okából el is szállították Budára, s azokat a háborús veszély elmúltával Szentgyörgyi vitte vissza Bécsbe.